Magyar paleontológus is közreműködött egy rendkívüli őslénytani lelőhely kutatásában: Rabi Márton egy német-kínai kutatócsoporthoz csatlakozott a mintegy 1800 példányt tartalmazó kínai lelet együttes feldolgozása során. Egyetlen fosszíliadús réteg segítségével megduplázták a jura időszakból ismert teknős példányok számát.
Az Annemys koponyája
(Fotó: Rabi Márton)
A világ legidősebb teknősfosszíliáit tárták fel Krakkótól délnyugatra a Varsói Egyetemnek és a Lengyel Tudományos Akadémia Paleobiológiai Intézetének a kutatói, a 215 millió éves leletekről a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban jelent meg tanulmány.
Fotó: Janek Skarzynski / AFP
Vajon a képen látható nyomfosszília a valaha talált legkisebb gerinces lábnyomokat tartalmazza? A kb. 315 millió eves karbon időszaki kövület, amelyet egy amatőr paleontológus, Gloria Melanson talált az új-skóciai Joggins Cliffs partjainál, mindössze 5 cm hosszú, és 30 apró lábnyom található rajta!
Minden lábnyom kb. 2 mm hosszú, és egy apró Tetrapoda (négylábú) hagyta őket hátra. Sajnos a faj pontosabb meghatározása egyelőre komoly nehézségekbe ütközik, tekintettel arra, hogy az összletből eddig semmilyen, ezekhez a méretekhez köthető gerinces fosszília nem került elő. Mindenesetre a nyomfosszíliát el kellett nevezni tudományosan, így kapta a Batrachichnus salamandroides nevet.
Részletes publikációk itt:
http://www.wired.com/wiredscience/2012/09/tiny-carboniferous-steps/
http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/10420940.2012.685206
A lelőhelyről bővebben itt olvashatunk.
Forrás: Palaeontology News and Fossil Focus
Fotó: Justin Spielmann
Az [Origo] korábban itt is méltatott sorozata elérkezett a Bakonyba:
Ammoniteszekben gazdagok a bakonyi lelőhelyek
A varánuszfélék családjához tartozó, nyolcmillió éve élt óriásgyíké lehetett egy hét centiméteres karom, amelyet Ausztráliában, az Északi területen tártak fel a paleontológusok.
További fotók: ABC.net
Halevő repülő dinoszaurusz százötvenötmillió éves fosszíliáit tárták fel Bajorországban, Bamberg közelében.
Fotó: Naturkunde Museum Bamberg
Kutatók olyan dinoszauruszfosszíliákra bukkantak, melyek gyomrában madarak és apróbb őshüllők csontjait találták meg, ami arról árulkodik, hogy az állatok ügyes vadászok voltak, a saját testméretük több mint harmadát kitevő prédát is leszedték.
A Sinocalliopteryx gigas holotípusa (további képek itt)
A dinoszauruszok kihalása után nem sokkal bolygónkat fura emlősök népesítették be, közülük az egyik, az "ásóállatok" családjához tartozó Ernanodon anthelios mindeddig csupán egyetlen, eltorzult fosszília alapján volt ismert, a második a közelmúltban került elő Mongóliában.
Az ernanodon csontvázrekonstrukciója
Rovarokból sok van, talán nincs is jobb alkalom erre rádöbbenni, mint egy esős nyár éjszakáján, valahol egy szúnyogfelhőben. De nemcsak egyedszámra népes a csoport, hanem fajszámra is, hiszen ez a rovarok osztálya egyedül több fajt tud magáénak, mint az állatvilág bármely más csoportja. A sikerük (egyebek mellett) a nagyfokú alkalmazkodóképességüknek köszönhető, amely a naiv szemlélő számára a fantasztikus formagazdagságban nyilvánul meg.
Háromheti ásatás alatt 500-600 dinoszauruszcsontot, közöttük egy ritkaságnak számító leletet is találtak a paleontológusok Iharkút, az egykori bakonyi település közelében - közölte Ősi Attila paleontológus hétfőn, az ásatás befejezése után.
Forrás: Paleomassza
Viszonylag kicsik voltak a magyar dinók, de azért a dögevők jóllakhattak abból a tetemből, amelynek maradványai kivételes épségben maradtak meg a Bakonyban, Iharkúton.
Ősi Attila paleontológus a Hungarosaurus tormai csontjait tisztítja (Fotó: Hajdú D. András, Origo)
A valaha felfedezett egyik legprimitívebb kígyófosszília arra utal, hogy a hüllők talán a szárazföldön fejlődtek ki, nem pedig a tengerben, ahogy korábban hitték.
Illusztráció - zöld fapiton (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc)
Új növényevő dinoszauruszfaj további csontjait sikerült azonosítania az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportnak a hagyományos nyári iharkúti ásatáson - közölte Ősi Attila paleontológus.
 |
| Fotó: MTI / Nagy Lajos |
Örülök. :O)
A világhálón való szörfözés közben találtam rá az Origo Tudomány egyik új, ötrészes cikksorozatának első és második részére, amelyben az ősmaradványgyűjtést, mint kedvtelést igyekeznek népszerűsíteni széles körben. Magyarországon viszonylag ritkán találkozni ennek a nagyszerű hobbinak a tömegmédiában való emlegetésével, pedig a világ számos más pontján igazán népszerű téma - nálunk valahogy nem alakult ki még ennek a kultúrája. Én személy szerint üdvözlöm a kezdeményezést, hátha sokan kedvet (meg kalapácsot) kapnak, és felkeresik a cikkben emlegetett híres lelőhelyek valamelyikét (bár az eddigi hozzászólások nem arra engednek következtetni, hogy a kezdeményezés intellektuális szempontból célba talált, de én még azért bizakodom).
A cikksorozatot egyébként egy nemrégiben megjelent könyv, az Ősmaradványok - a Kárpát-Pannon térség kövületei apropóján, és annak ismertetésére hívta életre a Természettudományi Múzeum egyik nagyszerű paleontológusa, Dulai Alfréd, és a könyv szerzőpárosa (akik semmivel sem kevésbé nagyszerű paleontológusok).
Kíváncsian várjuk a folytatást!
Felső oligocén korú halmaradvány (Scomber voitestii) Eger mellől
Múlt héten céges ügyben Londonba keveredtem pár napra, és szerencsére úgy esett a dolog, hogy a péntekem majdnem teljes egészében szabaddá vált. Mivel a napi csúcshőmérséklet a 12 ºc-ot (sem) ostromolta (az egyik kocsmában kokszin fűtött a kályha), és javarészt ömlött az eső, úgy gondoltam, hogy jobb híján egy laza múzeumlátogatással valahogy elütöm az időt az esti British járatig....
Na jó, a francokat. Alig vártam, hogy végre eljussak a paleontológia, és úgy általában a természettudományok egyik fellegvárába: a Natural History Museum-baaa, yesss!
Már hetekkel az utazás előtt utánanéztem, merre van pontosan az épület, hogy jutok oda, mi a nyitva tartása, hogy minden klappoljon (szerencsére NINCS szünnap, amúgy 10.00-17.50 a nyári nyitva tartás).
Az első kellemes meglepetés, ami ért, az volt, hogy a világ legjelentősebb természetrajzi gyűjteményébe, C. Darwin, R. Owen, és sok más hattalmas maximum riszpekt történelmi figura egykori szakmai pátriájába, David Attenborough kedvenc játszóterébe, NINCSEN BELÉPŐDÍJ!
Bemehetsz ingyen. Na jó, ha kedved szottyan, adakozhatsz mindenféle „donation box”-okba, amik szerteszéjjel el vannak helyezve az óriási, történelemszagot árasztó kiállítótermekben, de kötelezően semmi fizetnivaló. Kíváncsi vagyok, mindez idehaza hogy működne.
Szóval a péntekemet rászántam erre az egyedinek ígérkező, és már nagyon régóta vágyott élményre. Ugyan többször is jártam már Londonban, de soha nem volt időm arra, hogy ezt a nagy múzeumot szépen komótosan végigjárjam. Fél munkát meg ugye nem végez az ember, szerintem olyan lelki törtést okozott volna, ha 2-3 óra után ott kell hagynom a kiállítást „dolgavégezetlenül”, hogy talán évekre megállt volna a személyiségfejlődésem. Így most annál nagyobb várakozással vágtam a centit pének 13-áig, hogy egy egész nap, jobban mondva egy egész napi nyitva tartási idő állt rendelkezésemre ahhoz, hogy az Attenborough filmekből, és a tudományos szakkönyvekből ismert, számomra már-már szakrális helyet végigpásztázzam.
A kövületekben amúgy sem szűkölködő dél-angliai Dover partjainál tavasszal, a hatalmas esőzések miatt egy futballpálya nagyságú területen beszakadt a part. Ha lehet hinni a Daily Mail tudósítójának, az emberemlékezet óta legnagyobb sziklaomlásban szerencsére senki sem sérült meg, ellenben ennek a természeti jelenségnek köszönhetően a helyi gyűjtők egyenesen a paradicsomban érezhetik magukat! Azt nem tudjuk pontosan hány köbméter írókréta szabadult fel, de az biztos, hogy a kövületvadászoknak évekre biztosítja a friss anyagot.
Tehát oda kell menni gyűjteni, ahol a part szakad. :)
További képek a Daily Mail weboldalán
A felső-kréta korú írókrétában egyébként a hajdani tekintélyes tengeri ököszisztéma fajainak gyönyörű megtartású példányait lehet gyűjteni, mint pl. ezt a pompás tengeri sünt (Micraster nemzetség):