Múlt héten céges ügyben Londonba keveredtem pár napra, és szerencsére úgy esett a dolog, hogy a péntekem majdnem teljes egészében szabaddá vált. Mivel a napi csúcshőmérséklet a 12 ºc-ot (sem) ostromolta (az egyik kocsmában kokszin fűtött a kályha), és javarészt ömlött az eső, úgy gondoltam, hogy jobb híján egy laza múzeumlátogatással valahogy elütöm az időt az esti British járatig....
Na jó, a francokat. Alig vártam, hogy végre eljussak a paleontológia, és úgy általában a természettudományok egyik fellegvárába: a Natural History Museum-baaa, yesss!
Már hetekkel az utazás előtt utánanéztem, merre van pontosan az épület, hogy jutok oda, mi a nyitva tartása, hogy minden klappoljon (szerencsére NINCS szünnap, amúgy 10.00-17.50 a nyári nyitva tartás).
Az első kellemes meglepetés, ami ért, az volt, hogy a világ legjelentősebb természetrajzi gyűjteményébe, C. Darwin, R. Owen, és sok más hattalmas maximum riszpekt történelmi figura egykori szakmai pátriájába, David Attenborough kedvenc játszóterébe, NINCSEN BELÉPŐDÍJ!
Bemehetsz ingyen. Na jó, ha kedved szottyan, adakozhatsz mindenféle „donation box”-okba, amik szerteszéjjel el vannak helyezve az óriási, történelemszagot árasztó kiállítótermekben, de kötelezően semmi fizetnivaló. Kíváncsi vagyok, mindez idehaza hogy működne.
Szóval a péntekemet rászántam erre az egyedinek ígérkező, és már nagyon régóta vágyott élményre. Ugyan többször is jártam már Londonban, de soha nem volt időm arra, hogy ezt a nagy múzeumot szépen komótosan végigjárjam. Fél munkát meg ugye nem végez az ember, szerintem olyan lelki törtést okozott volna, ha 2-3 óra után ott kell hagynom a kiállítást „dolgavégezetlenül”, hogy talán évekre megállt volna a személyiségfejlődésem. Így most annál nagyobb várakozással vágtam a centit pének 13-áig, hogy egy egész nap, jobban mondva egy egész napi nyitva tartási idő állt rendelkezésemre ahhoz, hogy az Attenborough filmekből, és a tudományos szakkönyvekből ismert, számomra már-már szakrális helyet végigpásztázzam.