Nem gondoltam volna, hogy létezhet a világon olyan „mainstream” napilap, amelyben kifejezetten az őslénytan tudományának dedikált rovatot indítanak. Meg is lepődtem, amikor a világhálón való szörfözés közben a brit The Guardian egyik cikkének olvasgatásakor beleszaladtam vadi új, tegnap indított blogjukba, a Lost World Revisited-be. Mint kiderült, azért nevezték el ’revisited’-nek, mert korábban volt már egy őslénytani témájú blogjuk Lost World címmel, amelyben főként „a dinoszauruszokkal és azok néhány ősével” foglalkoztak. A mostani, újragondolt rovat túllép a dinókon, kiszélesíti a látókört (aminek én személy szerint örülők), és az élet történetének több fontos szakaszát fogják megtárgyalni – és ami még örvendetesebb – közérthető formában.

Rögtön egy általam kedvelt témával kezdtek, az élet fejlődéstörténetének egyik igazi fehér foltjával, az állatvilág szárazföldi megjelenésével a korai karbonban. Ennek az időszaknak aggasztóan foghíjas a fosszília rekordja, igazából a nagy devon végi kihalás után a következő állomás a kb. 330 millió évvel ezelőtti középső karbon szárazföldi gerincesekkel már sűrűbben tarkított periódusa. A kettő közötti 15-20 millió évben – amellett, hogy sejtjük, mi történt és miért – szinte semmilyen értékelhető fosszília nem képződött. Ennek több oka is volt, a devon végi dupla kihalás következtében alapból jóval kevesebb életformának volt egyáltalán lehetősége ’ránk maradni’, ráadásul az ökoszisztéma lábadozása során eleinte nyilván inkább az egyszerűbb, szilárd vázzal egyáltalán nem, vagy kevésbé rendelkező szervezetek voltak túlsúlyban. A kettő között azonban még mindig ott van egy periódus, aminek hiányos adatai eddig lehetetlenné tették a számunkra nagyon fontos periódus történéseinek megértését.

Örülök. :O)
A világhálón való szörfözés közben találtam rá az Origo Tudomány egyik új, ötrészes cikksorozatának első és második részére, amelyben az ősmaradványgyűjtést, mint kedvtelést igyekeznek népszerűsíteni széles körben. Magyarországon viszonylag ritkán találkozni ennek a nagyszerű hobbinak a tömegmédiában való emlegetésével, pedig a világ számos más pontján igazán népszerű téma - nálunk valahogy nem alakult ki még ennek a kultúrája. Én személy szerint üdvözlöm a kezdeményezést, hátha sokan kedvet (meg kalapácsot) kapnak, és felkeresik a cikkben emlegetett híres lelőhelyek valamelyikét (bár az eddigi hozzászólások nem arra engednek következtetni, hogy a kezdeményezés intellektuális szempontból célba talált, de én még azért bizakodom). 
A cikksorozatot egyébként egy nemrégiben megjelent könyv, az Ősmaradványok - a Kárpát-Pannon térség kövületei apropóján, és annak ismertetésére hívta életre a Természettudományi Múzeum egyik nagyszerű paleontológusa, Dulai Alfréd, és a könyv szerzőpárosa (akik semmivel sem kevésbé nagyszerű paleontológusok).
Kíváncsian várjuk a folytatást!

                       Felső oligocén korú halmaradvány (Scomber voitestii) Eger mellől

Múlt héten céges ügyben Londonba keveredtem pár napra, és szerencsére úgy esett a dolog, hogy a péntekem majdnem teljes egészében szabaddá vált. Mivel a napi csúcshőmérséklet a 12 ºc-ot (sem) ostromolta (az egyik kocsmában kokszin fűtött a kályha), és javarészt ömlött az eső, úgy gondoltam, hogy jobb híján egy laza múzeumlátogatással valahogy elütöm az időt az esti British járatig....
Na jó, a francokat. Alig vártam, hogy végre eljussak a paleontológia, és úgy általában a természettudományok egyik fellegvárába: a Natural History Museum-baaa, yesss!