Nem gondoltam volna, hogy létezhet a világon olyan „mainstream” napilap, amelyben kifejezetten az őslénytan tudományának dedikált rovatot indítanak. Meg is lepődtem, amikor a világhálón való szörfözés közben a brit The Guardian egyik cikkének olvasgatásakor beleszaladtam vadi új, tegnap indított blogjukba, a Lost World Revisited-be. Mint kiderült, azért nevezték el ’revisited’-nek, mert korábban volt már egy őslénytani témájú blogjuk Lost World címmel, amelyben főként „a dinoszauruszokkal és azok néhány ősével” foglalkoztak. A mostani, újragondolt rovat túllép a dinókon, kiszélesíti a látókört (aminek én személy szerint örülők), és az élet történetének több fontos szakaszát fogják megtárgyalni – és ami még örvendetesebb – közérthető formában.

Rögtön egy általam kedvelt témával kezdtek, az élet fejlődéstörténetének egyik igazi fehér foltjával, az állatvilág szárazföldi megjelenésével a korai karbonban. Ennek az időszaknak aggasztóan foghíjas a fosszília rekordja, igazából a nagy devon végi kihalás után a következő állomás a kb. 330 millió évvel ezelőtti középső karbon szárazföldi gerincesekkel már sűrűbben tarkított periódusa. A kettő közötti 15-20 millió évben – amellett, hogy sejtjük, mi történt és miért – szinte semmilyen értékelhető fosszília nem képződött. Ennek több oka is volt, a devon végi dupla kihalás következtében alapból jóval kevesebb életformának volt egyáltalán lehetősége ’ránk maradni’, ráadásul az ökoszisztéma lábadozása során eleinte nyilván inkább az egyszerűbb, szilárd vázzal egyáltalán nem, vagy kevésbé rendelkező szervezetek voltak túlsúlyban. A kettő között azonban még mindig ott van egy periódus, aminek hiányos adatai eddig lehetetlenné tették a számunkra nagyon fontos periódus történéseinek megértését.

Pont ebben az időszakban történt meg ugyanis őseink, a Tetrapodák (azaz nemes egyszerűséggel a négyvégtagú gerincesek) szárazföldre költözése, amivel kapcsolatban nagyon sok kérdésünk lenne. Ezt az evolúciós-földtörténeti hézagot Alfred Romer amerikai paleontológus publikálta elsőként, innen a címben is szereplő elnevezés.

A helyszín Skócia, ahol a cikk írónője egy helyi szakemberekből és az Egyesült Királyság különböző egyetemeiről érkezett tudósokból álló csoporthoz csatlakozva az Edinburgh közelében lévő Bass Rock tengerpartját járják, ahol a legendás skót kövületvadász, a David Attenborough filmjéből is ismert Stan Wood is több, a tudomány számára felbecsülhetetlen fosszíliát gyűjtött a Romer-hézag idejéből.

Miközben a palaszerű közetből mintát és fosszíliákat gyűjtenek, elmondják, hogy a ’halkorszak’-ként is ismert devon időszak végéről már vannak kezdetleges végtagokkal, de azok végén még inkább uszonyokkal rendelkező, és még kopoltyúval lélegző alakok – tehát a folyamat elindult –, majd a devon végi kihalás megálljt parancsol a fosszília rekordnak. Egyre inkább bebizonyosodik azonban, hogy Skóciának ez a része – megfelelő feldolgozottság esetén – kivétel lehet, és ha a kutatások tovább folytatódnak itt, egyre kerekebb képünk lehet a pontos folyamatról. Egy komplett kutatási prokekt indult ennek a kb. 20 millió éves ’kövületszünetnek’ a megismerésére, aminek a neve TW:eed Project, és itt található a honlapja. Eddig ebből az időszakból mindössze egy tüdőshal fajt sikerült beazonosítani, ettől a projekttől várják a feldolgozottság javulását és új példányok, esetleg új rendszertani egységek publikálását, ami hozzásegít majd minket a Nagy Puzzle hiányzó elemeihez.

Maga a cikk igazából egy napokban nyíló időszakos kiállítás apropóján született, az edinburgh-i National Museum of Scotland ’Kövületvadászok’ címmel nyitotta meg a többek között ezzel a témával is foglalkozó tárlatát, ami február 19. és augusztus 14. között ingyenesen látogatható.

Az ebből a korból származó hüllőszerű kétéltű, a Weslothiana egyik példánya

A paleobiológia és az evolúciókutatás legizgalmasabb területe az élet fejlődésének mérföldköveivel, a nagy bakugrásokkal foglalkozó kutatás, valamint annak feltárása, hogy ezeket a változásokat milyen környezeti tényezők indikálták – tulajdonképpen milyen folyamatok vezettek oda, hogy most itt ülök, és szürkeállományomat eröltetve pötyögöm be ezeket a sorokat.
Kövöletgyűjtőként pedig kifejezetten örülök, hogy az evolúciókutatás és a biológia technikai vívmányai mellett a fosszíliáknak még mindig kulcsszerepük van az evolúcióbiológia tudományában.

Forrás: The Guardian (hivatkozások a cikkben)