Miközben a természettudományok egyre kevésbé vannak ráutalva a fosszília rekordra, és egyre inkább a modern technológiák alkalmazása veszi át a kutatások során a főszerepet, időről időre azért előkerülnek szenzációs leletek.

Ráadásul a paleontológia primadonnái, a dinoszauruszok „szolgáltatták” a legutóbbi szenzációt, amelyet ugyan már 2004-ben megtalált az angliai Sussex-ben egy amatőr gyűjtő, mégis csak ma (2016. október 27-én) jelentették be a Salt Lake City-ben megrendezett gerinces őslénytani konferencián, hogy a hauterivi emeletből (alsó kréta, kb. 133 millió évvel ezelőtt) származó kőzettömb egy Iguanodonhoz hasonló saurida koponyájának kitöltése, és az állat agyának mineralizálódott szövet foszlányait tartalmazza.

Mivel az agyszövet az elsők között bomlik el az állatok pusztulása után, az eddig megtalált koponyakitöltések pusztán kőbelek voltak, amelynek segítségével ugyan – aktualista módon – hasznos következtetéseket lehetett levonni az élőlény agyi kapacitásáról és egyéb tulajdonáságáról, de ezúttal többet kaptunk. Ennek a kőbélnek a felszínén, nagyon vékony rétegben, az agyszövet mikroszkópikus alkotórészeit találták meg, miután természetesen – ahogy az pl. a csontoknál is van – az eredeti anyag kicserélődött bizonyos ásványi összetevőkkel.

Alex Liu, a Cambridge-i Egyetemen megjelent tanulmány társszerzője elmondta, a méretből, a formából következtetnek arra, hogy a maradvány egy Iguanodon-szerű dinoszaurusztól származik, illetve abból, hogy a példány megtalálásakor, annak környezetében nagy bizonyossággal meghatározható csontleletek is előkerültek. Maga a fosszília egyébként egy 5-10 cm közötti amorf kőzetdarab, amelynek 3D-s modelljét is elkészítették, röntgenes technológiával.

Nem gondoltam volna, hogy létezhet a világon olyan „mainstream” napilap, amelyben kifejezetten az őslénytan tudományának dedikált rovatot indítanak. Meg is lepődtem, amikor a világhálón való szörfözés közben a brit The Guardian egyik cikkének olvasgatásakor beleszaladtam vadi új, tegnap indított blogjukba, a Lost World Revisited-be. Mint kiderült, azért nevezték el ’revisited’-nek, mert korábban volt már egy őslénytani témájú blogjuk Lost World címmel, amelyben főként „a dinoszauruszokkal és azok néhány ősével” foglalkoztak. A mostani, újragondolt rovat túllép a dinókon, kiszélesíti a látókört (aminek én személy szerint örülők), és az élet történetének több fontos szakaszát fogják megtárgyalni – és ami még örvendetesebb – közérthető formában.

Rögtön egy általam kedvelt témával kezdtek, az élet fejlődéstörténetének egyik igazi fehér foltjával, az állatvilág szárazföldi megjelenésével a korai karbonban. Ennek az időszaknak aggasztóan foghíjas a fosszília rekordja, igazából a nagy devon végi kihalás után a következő állomás a kb. 330 millió évvel ezelőtti középső karbon szárazföldi gerincesekkel már sűrűbben tarkított periódusa. A kettő közötti 15-20 millió évben – amellett, hogy sejtjük, mi történt és miért – szinte semmilyen értékelhető fosszília nem képződött. Ennek több oka is volt, a devon végi dupla kihalás következtében alapból jóval kevesebb életformának volt egyáltalán lehetősége ’ránk maradni’, ráadásul az ökoszisztéma lábadozása során eleinte nyilván inkább az egyszerűbb, szilárd vázzal egyáltalán nem, vagy kevésbé rendelkező szervezetek voltak túlsúlyban. A kettő között azonban még mindig ott van egy periódus, aminek hiányos adatai eddig lehetetlenné tették a számunkra nagyon fontos periódus történéseinek megértését.

Tegnapelőtt elindult egy új Facebook oldal, aminek témája az egyik kedvencem: a szabálytalan alakú, azaz heteromorf ammonoideákkal, az evolúció furcsa műremekeivel foglalkozik.
Hosszantartó aktivitást kívánok az oldalnak!
https://www.facebook.com/Heteromorph

Az [Origo] korábban itt is méltatott sorozata elérkezett a Bakonyba:
Ammoniteszekben gazdagok a bakonyi lelőhelyek

Örülök. :O)
A világhálón való szörfözés közben találtam rá az Origo Tudomány egyik új, ötrészes cikksorozatának első és második részére, amelyben az ősmaradványgyűjtést, mint kedvtelést igyekeznek népszerűsíteni széles körben. Magyarországon viszonylag ritkán találkozni ennek a nagyszerű hobbinak a tömegmédiában való emlegetésével, pedig a világ számos más pontján igazán népszerű téma - nálunk valahogy nem alakult ki még ennek a kultúrája. Én személy szerint üdvözlöm a kezdeményezést, hátha sokan kedvet (meg kalapácsot) kapnak, és felkeresik a cikkben emlegetett híres lelőhelyek valamelyikét (bár az eddigi hozzászólások nem arra engednek következtetni, hogy a kezdeményezés intellektuális szempontból célba talált, de én még azért bizakodom). 
A cikksorozatot egyébként egy nemrégiben megjelent könyv, az Ősmaradványok - a Kárpát-Pannon térség kövületei apropóján, és annak ismertetésére hívta életre a Természettudományi Múzeum egyik nagyszerű paleontológusa, Dulai Alfréd, és a könyv szerzőpárosa (akik semmivel sem kevésbé nagyszerű paleontológusok).
Kíváncsian várjuk a folytatást!

                       Felső oligocén korú halmaradvány (Scomber voitestii) Eger mellől