Miközben a természettudományok egyre kevésbé vannak ráutalva a fosszília rekordra, és egyre inkább a modern technológiák alkalmazása veszi át a kutatások során a főszerepet, időről időre azért előkerülnek szenzációs leletek.
Ráadásul a paleontológia primadonnái, a dinoszauruszok „szolgáltatták” a legutóbbi szenzációt, amelyet ugyan már 2004-ben megtalált az angliai Sussex-ben egy amatőr gyűjtő, mégis csak ma (2016. október 27-én) jelentették be a Salt Lake City-ben megrendezett gerinces őslénytani konferencián, hogy a hauterivi emeletből (alsó kréta, kb. 133 millió évvel ezelőtt) származó kőzettömb egy Iguanodonhoz hasonló saurida koponyájának kitöltése, és az állat agyának mineralizálódott szövet foszlányait tartalmazza.
Mivel az agyszövet az elsők között bomlik el az állatok pusztulása után, az eddig megtalált koponyakitöltések pusztán kőbelek voltak, amelynek segítségével ugyan – aktualista módon – hasznos következtetéseket lehetett levonni az élőlény agyi kapacitásáról és egyéb tulajdonáságáról, de ezúttal többet kaptunk. Ennek a kőbélnek a felszínén, nagyon vékony rétegben, az agyszövet mikroszkópikus alkotórészeit találták meg, miután természetesen – ahogy az pl. a csontoknál is van – az eredeti anyag kicserélődött bizonyos ásványi összetevőkkel.
Alex Liu, a Cambridge-i Egyetemen megjelent tanulmány társszerzője elmondta, a méretből, a formából következtetnek arra, hogy a maradvány egy Iguanodon-szerű dinoszaurusztól származik, illetve abból, hogy a példány megtalálásakor, annak környezetében nagy bizonyossággal meghatározható csontleletek is előkerültek. Maga a fosszília egyébként egy 5-10 cm közötti amorf kőzetdarab, amelynek 3D-s modelljét is elkészítették, röntgenes technológiával.
Arról, hogy hogyan maradhatott fent egy ennyire kivételes, már-már valószínűtlenül szerencsés lelet, az a feltételezés, hogy az állat beleeshetett egy tóba, vagy mocsárba, majd a koponya gyorsan beágyazódhatott az oxigénhiányos üledékbe. Mindez azonban még nem elegendő, hiszen ez eddig csupán a fosszilizálódás alapfeltétele. A lágyszövetek egy része valami oknál fogva a szokásosnál sokkal gyorsabban mineralizálódott, az agyvelő nagyobbik része pedig elrothadt – ennek helyét töltötte ki később az iszap és egyéb apróbb állati maradványok, amelyből a kőbél képződött. Az állat koponyája tulajdonképpen mint egy természetes kehely őrizte meg az agyi szöveteket a legapróbb részletekig.
A teljes bizonyosságig még további kutatásokra van szükség – a szóban forgó, és alább le is tölthető tanulmány csak az első lépés –, de a későbbiekben ennek a leletnek a további vizsgálata felbecsülhetetlen információkat szolgáltathat a dinoszauruszok központi idegrendszeréről, és talán a madarak evolúciójának megismeréséhez is közelebb kerülhetünk ezáltal.
Források:
A Londoni Geológiai Társaság blog-ja
A The Guardian cikkje
National Geography cikk
A teljes publikáció letölthető ide kattintva
