Alkalmanként találnak fosszíliákat állati és növényi maradványokkal valamikori emésztőrendszerükben. Ezek a gyomortartalmak fényt vethetnek rá, mit ettek ezek az állatok. Például a korábbi kutatások kimutatták, hogy egy emlős ragadozó utolsó vacsoráját apró dinoszaurusz tette ki.

A kutatók két ragadozó dinoszaurusz maradványait vizsgálták meg. A leletek a kínai Liaoning tartományból kerültek elő, fajuk Sinocalliopteryx gigas. A ragadozó nagyjából akkora volt, mint egy farkas, tollakkal vagy szőrszerű pihékkel borított testének hossza körülbelül két méter.

Mintegy 120 millió éve, amikor ez a dinoszaurusz élt, a terület meleg, párás erdőségnek adott otthont, amelyben dinoszauruszok, madarak és krokodilfélék változatos faunája élt. „Egyfajta tipikus dinoszauruszkörnyezet volt, jelentős vulkanikus aktivitással, amely rendszeresen elárasztotta a tájat, és különösen jó állapotban őrizte meg az élőlényeket- mondja Phil Bell kanadai paleontológus. – Manapság a régió nagyrészt gazdasági terület, bár a farmerek mind felismerik a fosszíliák fontosságát, így sokan célzottan dinoszauruszokat keresnek a régióban.”

Az egyik Sinocalliopteryx-lelet teljes és figyelemre méltóan jó állapotban fennmaradt csontváz. Az állat egyértelműen egy madárszerű, macskaméretű tollas dinoszaurusszal, Sinornithosaurusszal táplálkozott, mivel eme őshüllő részleges lábát őrizte meg gyomrában. A másik Sinocalliopteryx töredékes csontváza legalább két primitív, holló méretű madár (úgynevezett Confuciusornis) maradványait hordozza, valamint egy dinoszaurusz sav marta csontjait. A kutatók szerint ez a primitív madár valószínűleg lassú felszállásra és rövid repülésekre volt képes. Úgy tűnik, hogy a két madarat gyors egymásutánban falta be az állat, mivel mindkettő a részleges megemésztődés ugyanazon állapotában volt.

„A gyomortartalmak bizonyítékot nyújtanak az állatok közötti valós interakciókra, melyek nyoma rendkívül ritkán marad fenn a fosszilis adatok között – mondja Bell. – Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha találunk egy-két csontot. Olyan maradvány feltárása, amely utolsó vacsoráját vagy vacsoráit is tartalmazza, kivételes szerencse.”

Egyelőre nem biztosak benne, hogy a dinoszauruszok aktívan vadászták-e ezeket a zsákmányállatokat, vagy a dögökből lakmároztak. Mivel azonban az utóbbi Sinocalliopteryx ugyanazon madárfaj legalább két egyedét falta be egyidejűleg, Bell szerint mindez jó eséllyel arra utal, hogy az őshüllő aktív módon válogatta ki zsákmányát, ami ragadozóvá teszi. A repülő zsákmány elfogása pedig lopakodó, ügyes vadászra utal – mondja a kutató.

Az eredményekről a PLoS One folyóirat számolt be.