Az 57 millió éves leletről a Journal of Vertebrate Paleontology legújabb számában jelent meg tanulmány. Az első fosszíliát 1979-ben tárták fel szovjet paleontológusok, de a lelettel több mint három évtizeden át senki sem foglalkozott. A maradványok ráadásul oly hiányosak és sérültek voltak, hogy a fosszília alapján nehéz volt bármit is megállapítani az állat szokásairól és evolúciós rokonságáról – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Az utóbbi feltárások során viszont csaknem teljes egészében kerültek elő egyebek mellett a végtagjai és a gerince, így az Ernanodon anthelios második ismert fosszíliája sok érdekességet elárult az emlősök korának hajnalán élt fura lényről. Az állat akkora volt, mint egy borz és ásásra „szakosította” magát – erről tanúskodnak erős végtagjai és nagy karmai. Az Ernanodon anthelios „túrhatta” a földet élelem után kutatva, vagy menedéket építve a mélyben, esetleg mindkét célból.

Sokáig vitát váltottak ki a paleontológusok között az állat evolúciós kapcsolatai, egyesek szerint az Ernanodon anthelios az övesállatok (tatuk), vagy a hangyászok (Vermilingua) rokona lehetett, míg mások úgy vélték, hogy az Afrikában és Ázsiában honos tobzoskákhoz (Pholidota) fűzik „családi kötelékek”. A legújabb kutatás azt tanúsítja, hogy közelebb lehetett a tobzoskákhoz.

„Kevés olyan emlősfosszília akad, amely ennyi vitát váltott ki a paleontológusok között, mint az Ernanodon anthelios, örülünk, hogy végre megoldódott a kérdés” – hangsúlyozta Peter Kondrashov, az amerikai A.T. Steel Egyetem őslénykutatója, a tanulmány vezető szerzője.