A most következő könyvajánlóm tárgyát képező mű teljes címének egy levegővel történő kimondása komoly tüdőkapacitást igényel, ezért csak kitartó fizikai felkészülést követően ajánlom eldarálni, hogy:
Late Jurassic–Early Cretaceous fauna, biostratigraphy, facies and deformation history of the carbonate formations in the Gerecse and Pilis Mountains (Transdanubian Range, Hungary).
Még szerencse, hogy egy tudományos kötet címétől nem is várja el senki, hogy tömör és velős legyen. Azonban még ha ez egy elvárt dolog is lenne, akkor is ez lenne az egyetlen olyan tulajdonsága ennek a hiánypótló műnek, amelyet kritikával tudnék illetni.
A szegedi GeoLitera kiadó gondozásában megjelent angol nyelvű monográfia megszületése már régóta várat magára, ezért nagyon örülök neki, hogy a mai gazdasági viszonyok között volt egy társaság, amely bevállalta ennek az egyáltalán nem túl nagy olvasói bázissal rendelkező témakörnek a publikálását. Ezért is történhetett, hogy végül az angol nyelvű kiadás mellett döntöttek, hiszen azon magyar anyanyelvű olvasók, akiknek szól, többségükben jól kell, hogy beszéljék az angol nyelvet, ráadásul a potenciális eladható példányszám az angolt beszélő olvasók piacán sokszorosa a magyarénak. Örömöm pedig azért is indokolt, mert a Gerecse hegységhez való személyes kötődésem révén, még gyűjtőként is kifejezetten hasznos lesz ezeket a lapokat forgatni.
A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy publikáció-gyűjtemény – némelyik tanulmány önállóan kiadott változatát korábban volt is szerencsém olvasni –, azonban a kiadvány jellegéhez kiválóan igazítva, átszerkesztve, tematikába rendezve, monografikus formában nyújt betekintést a Gerecse és a Pilis hegység felső jura – alsó kréta képződményeinek föld- és őslénytanába. A mű szerkesztője a téma egyik legkiválóbb ismerője, Főzy István professzor, aki már több, mint 20 éve foglalkozik Magyarország jura és kréta képződményeivel, azon belül pedig főként a cephalopodákkal és azok biosztratigráfiájával. A Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának főmuzeológusa korábban a kutatási területével kapcsolatos tanulmányok publikálásán kívül több ismeretterjesztő művel is gazdagította a paleontológiai irodalmat, kedvenceim a Kárpát-medence dinoszauruszai (a kalandos életű Nopcsa báró életrajzával) és A Kárpát-Pannon térség kövületei, amely szintén a GeoLitera gondozásában jelent meg.
Nem csak a szerkesztő személye, a felhasznált tanulmányok szerzői is a nagy nevek közé tartoznak. Összesen 11 kutató – egyedül, vagy társmunkában összeállított – anyagából áll össze a monográfia. A paleontológia részéről Főzy Istvánon kívül Szente István (kagylók), Szinger Balázs (mikropaleontológia), Szíves Ottília (alsó-kréta ammoniteszek, heteromorf ammoniteszek) és Vörös Attila (brachiopodák) mellett a kutatási programok révén, az azokba bevont külföldi kutatók is feltűnnek önálló, vagy társszerzőként, úgy mint Nico M. M. Janssen és Wolfgang Riegraf (belemniteszek), Guillermo Meléndez (oxfordi ammoniteszek), Gregory Price (késő-jura izotóp vizsgálatok) és Armin Scherzinger (kimmeridge-i és tithon ammoniteszek).
Masszív részt képvisel íróként a könyvben Fodor László, aki a geológiával és sztratigráfiával foglalkozó első rész több tanulmányának szerzője, a terület szerkezeti geológiájának kutatója.
Az írók rövid, angol nyelvű ismertetése itt olvasható (részlet a könyvből).
A mű által feldolgozott kutatási anyaggal kapcsolatosan egy dolgot mindenképp célszerű tisztázni: a címben látható „Early Cretaceous Fauna” nem jelenti a teljes gerecsei alsó-kréta anyag feldolgozását, az ősmaradványrekord zömét ugyanis a bersek hegyi összlet adja, ez pedig hiányzik a könyvben lévő tanulmányokból. Alsó-kréta ügyben a Paprét-árokban, Szómódon és a tardosi Szélhegyen található feltárásokból gyűjtött fosszília anyag került górcső alá.
A könyv két fő részből áll:
- Átfogó geológiai-sztratigráfiai első rész, amelyben megismerhetjük a Gerecse és a Pilis ezen időszakra vonatkozó tektonikai változásait, a későbbiekben leírt anyag lelőhelyeinek kőzet- és rétegtanát, néhány felső-jura lelőhely stabil izotópos vizsgálatainak eredményeit, illetve a területen a vizsgált időszakokban lezajlott szerkezetgeológiai változásokat.
- Paleontólógiai rész, amelyben bizonyos korszakokra – időszakra, vagy emeletre - bontva olvashatunk bizonyos állatcsoportokról, pl. külön tanulmány foglalkozik az oxfordi ammoniteszektől kezdve a felső jura – alsó kréta belemniteszeken át a késő jura – alsó kréta brachiopodákig.
A teljes tartalomjegyzék itt tekinthető meg.
A könyvbe belelapozgatva az a benyomásom, hogy egy minden részletre kiterjedő, és igényesen összeállított munka, logikus ábrahasználattal, és gyönyörűen fényképezett táblákkal, amelyen igyekeztek a példányokat a lehető legtöbb helyen eredeti méretben ábrázolni. Pont a kötet kiváló minősége miatt kicsit sajnálja is az ember rendeltetésszerűen használni (pl. terepen), a 2.5 kg-os tömege miatt pedig nem az a metrón olvasható típus, de hát egy monográfia ilyen kaliber, nincs mit tenni.
Megemlíteném, hogy a publikációk szerzői, illetve a kiadvány szerkesztője külön figyelmet szentelt arra, hogy a tudományos közlés mellett képet kapjunk azoknak a korábbi kutatóknak és a gyűjtéseket végző segítő társaknak a munkájáról, akik nélkül a monográfiában szereplő eredményeket sem láthatnánk. Több olyan fénykép is szerepel a könyvben, ahol ezeket a nagy elődöket láthatjuk.
Maga a könyv ajánlása is egy olyan kutatónak szól, aki sokat hozzátett a gerecsei mezozoikum megismeréséhez, de sajnos már nem lehet közöttünk: Konda József (1929-1995) neve szerepel a könyv ötödik oldalán.
A könyvvel kapcsolatos érdekességek közül még kiemelném, hogy a témával foglalkozó publikációkban több új faj is leírásra került, az új fajok némelyikében pedig a szemfüles olvasó felfedezheti a kutatást végző paleontológus kollégái iránti tiszteletének jelét, az olyan taxonómiai elnevezésekben, mint pl. Simoceras szentei Főzy, Scherzinger, 2011; vagy a Praechlamys foezyi n. sp. Szintén új fajként megtalálásának színhelyéről, Tardos faluról kapta nevét a Himalayites tardosi n. sp.
Megragadott továbbá a kötet ötletesen választott mottója is, ami egy angol gyermekvers, Tojás Tóbiásról. Tótfalusi István magyar fordításában így hangzik:
„Tojás Tóbiás a falra ült
Tojás Tóbiás lependerült.
Hiába száz ló, száz katona,
Tóbiást nem szedik össze soha.”
Kiváló metaforája ez annak az erőfeszítésnek, amelyet a múlt kis darabkáinak összegyűjtésével és elemzésével teszünk annak érdekében, hogy összeálljon a teljes kép, és válaszokat kaphassunk azokra a történelemre vonatkozó kérdésekre, amelyek talán segíthetnek nekünk megérteni a jelent és a jövőt is. Sajnos azonban ez egy olyan kirakós, amit még nagyon sokáig kell játszanunk, és talán soha nem is kapjuk meg az áhított válaszokat.
Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet?
Elsősorban természetesen a témával foglalkozó geológusoknak, paleontológusoknak, hallgatóknak, azoknak, akiknek munkájukhoz, tanulmányaikhoz elengedhetetlen segítséget fog nyújtani ez a publikáció-gyűjtemény. De ugyanúgy – vagy talán még annál is jobban – ajánlom az amatőr, autodidakta paleontológusoknak, azoknak a gyűjtőknek, akiknek a „fosszíliavadászat” nem csak a szép kövületek látványát, vagy a terepen átélt élményt jelenti, hanem szeretnék átlátni azt is, ami a háttérben van, szeretnék legalább megpróbálni látni a rendszert Tojás Tóbiás összetört darabkáiban.
Budapest, 2013. december 9.
-Atyafi-
