Óriásszalamandrák éltek a Mecsek lábánál
2019. december 23. írta: Fitos Attila

Óriásszalamandrák éltek a Mecsek lábánál

Érdekes új fajjal bővült a híres mecseki miocén lelőhely, a pécs-danitzpusztai homokbánya faunalistája. A szárazföldi és vízi gerincesek maradványaiban gazdag formáció 10-12 millió éve leülepedett ősi homokpadjaiból ezúttal egy óriásszalamandra faj csontjait sikerült azonosítani.

A hazai kövületvadászok népszerű zarándokhelyei közé tartozik a Mecsek-hegység délkeleti lábánál fekvő Pécs-Danitzpuszta ma is működő homokbányája. A földtörténeti újidő miocén korának kárpát-medencei terminológia szerint pannóniainak nevezett korszakában, nagyjából 10-12 millió évvel ezelőtt, az ősi Kárpát-medencében elterülő Pannon-tóba csatlakozó folyók homokos, aprókavicsos padokat hagytak maguk után. Ezekből a képződményekből kerülnek elő az egykor itt élt gerincesek  fosszíliái.
A terület rétegsorai többször is áthalmozódtak, azaz a rétegeket a víz, majd később más geológiai folyamatok átmozgatták, így a bennük lévő csontmaradványok komoly destruktív külső hatásoknak lettek kitéve. Emiatt az itt fellelt csontok többsége erősen kopott, és összefüggő, azaz artikulált csontleletek nem ismertek, kizárólag izolált példányok, csigolyák, végtagcsontok, bordák egész, vagy töredékes maradványai.
Az eredeti üledék későbbi áthalmozódása miatt az itt megtalált kövületek korának megállapítása sem mindig könnyű: előfordulhat, hogy a 10-12 millió évvel ezelőtt leülepedett anyagból előkerülő csont gazdája még jóval korábban, 12-17 millió évvel ezelőtt, a szarmata, vagy netán a bádeni korszakban élt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amikor ezek a maradványok beágyazódtak a mai állapotok szerinti végleges helyükre, már akkor is ősmaradványok voltak.

Így lehetséges az is, hogy noha a rétegsor keletkezésekor a környezet már édesvízi volt, nem ritka, hogy a korábban sósvízi környezetben élt tengeri élőlények maradványait rejti az üledék.
A porcos- és csontoshalak, hüllők és emlősök maradványai mellett mostantól egy különleges kétéltű is színesíti a lelőhely egykori faunájával kapcsolatos ismereteinket. Sebe Krisztina (Pécsi Tudományegyetem), Kocsis László (Universiti Brunei Darussalam) és Szabó Márton (Eötvös Loránd Tudományegyetem) egy lelkes magángyűjtő Pécs-Danitzpusztáról származó hatalmas gyűjteményében akadtak rá az első gyanús csontokra. „Kocsis Lászlóval a lelőhely halfaunáján dolgoztunk, és dolgozunk mindmáig. Ez egy rettentően nagy és komplex, ráadásul látványos anyag, így alaposan meglegeltettük a szemünket a hatalmas gyűjteményen. – magyarázta Szabó Márton – Épp a cápa- és rájafogakat szemrevételeztük, amikor feltűnt az első kakukktojás. A rájafogak kinézetre olyanok, mint egy körömkefe vagy egy fésű. Alakjuk nagy vonalakban emlékeztet annak a csontnak az alakjára, amiről később kiderült, hogy egy alsó állkapocs. Az alakbéli hasonlóság lehetett az oka, hogy a magángyűjtő maga is a rájafogak közé helyezte el ezt a csontot. Korábban, más leletanyagokban már én is láttam hasonló csontelemeket, csak azok ennél jóval kisebbek voltak, talán 2-3 mm-esek. Így meg tudtam erősíteni László abbéli gyanúját, hogy a kérdéses csont bizony egyáltalán nem rájafog, hiába került véletlenül a rájafogak közé. Később múzeumi és további magángyűjtemények alapos átvizsgálása során újabb gyanús csontokat találtunk.

andrias_szm_2019.jpgAz Andrias scheuchzeri rekonstrukciója (illusztráció: Szabó Márton)

A maradványok részletes vizsgálata Szentesi Zoltánra, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársára hárult, aki a fosszilis kétéltűek hazai szakértője. A vizsgálatra váró leletanyag végül igencsak meggyarapodott: alsó és felső állkapocselemek, csigolyák, a hátsó függesztőöv és a hátsó végtag egy-egy eleme kerültek elő. A korábbi pécs-danitzpusztai leletekhez hasonlóan ezek a csontok is izolált, erősen kopott elemek, ám megőrződött anatómiai jegyeik alapján az állat faját is meg lehetett határozni.

Mint az az anyag vizsgálata során kiderült, a vizsgált példányok az óriásszalamandra-félék (Cryptobranchidae) családján belül a ma is élő Andrias nembe, azon belül is az Andrias scheuchzeri fajhoz tartoztak, amelynek a mostani leletekkel kortárs képviselőit korábban más közép-európai lelőhelyekről, Németországból, Csehországból és Ausztriából is leírták. Magyarország területéről még soha nem került elő óriásszalamandra maradványa.

paleotop_andrias_kp_kisebb.jpgA pécs-danitzpusztai Andrias scheuchzeri óriásszalamandra csontleleteinek egy része - a: felső állcsont, b-d: alsó állkapcsok, e: atlas csigolya, f: háti csigolya, g: csípőcsont, h: combcsont (Forrás: Szentesi et al. 2019)

A  genusz lomha mozgású, akár másfél-két méter hosszúságúra is megnövő képviselői napjainkban Kína, Japán és Észak-Amerika tiszta és hűsvizű, sziklás medrű patakjaiban honosak. A világszerte eddig feldolgozott fosszilis anyag vizsgálata azonban azt sugallja, hogy ugyanezen csoport késő oligocén és pliocén korban élt tagjai nagyobb tavakban is előfordultak, így akár a Pannon-tó folyótorkolatokkal tűzdelt partközeli régiói is szóba jöhetnek, mint esetleges élőhely. Nem lehetünk azonban teljesen biztosak ebben, hiszen a fent említett korábbi esetekhez hasonlóan a most vizsgált csontok is olyan kövületek társaságában kerültek elő, amelyek biztosan korábbi, tengeri üledékekből áthalmozott maradványok. Ráadásul a terület ősföldrajzi rekonstrukciója – többek között pollenvizsgálatok alapján – azt mutatja, hogy a Mecsek-hegység, amely akkoriban szigetként emelkedett ki a vízi világból, otthont adhatott a kétéltűek számára kedvezőbb, kiegyenlített klímájú mocsaras területeknek, vagy akár olyan, leginkább szurdokvölgyekre jellemző gyors folyású patakoknak is, amelyek a mai óriásszalamandrák életterét jellemzik.

20181123_100928_kep_gere_kinga.jpgEgy recens óriásszalamandra csontváza a Zürichi Egyetem Paleontológiai Múzeumának kiállításán (kép: Gere Kinga, 2018)

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem lehetünk tehát teljesen biztosak sem a danitzpusztai óriásszalamandrák korában, sem egykori élőhelyükben. A leletanyag jelentősége abban áll, hogy egy a Pannon-medence területéről eddig nem ismert, jellegzetes életmódot folytató állatcsoport képviselőit igazolja, amely a későbbiekben fontos paleoökológiai és ősföldrajzi adatokkal szolgálhat az egykori Pannon-tó kutatói számára.

***

Források:

  • Szentesi, Z., Sebe, K., Szabó, M. 2019. Giant salamander from the Miocene of the Mecsek mountains (Pécs‑Danitzpuszta, southwestern Hungary). Paläontologische Zeitschrift (PalZ). doi.org/10.1007/s12542-019-00499-2

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr1015363438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

haXXor 2019.12.25. 10:25:48

Aww de király blog!

bölcsbagoly 2019.12.25. 11:00:36

S madár nincs abban a gyűjteményben?

Csaba121 2019.12.25. 13:47:57

Ezekről márt írt regényt Karel Čapek:

Harc ​a szalamandrákkal
moly.hu/konyvek/karel-capek-harc-a-szalamandrakkal

Lobo Marunga 2019.12.25. 19:32:43

"A hazai kövületvadászok népszerű zarándokhelyei közé tartozik..." Tartozott. Voltam ott, nagyon udvariasan és kedvesen, de elküldtek, mondván, hogy csak kutatókat engednek be gyűjteni. Ez teljesen elfogadható álláspont, főleg egy ilyen fontos lelőhely és egyben működő bánya esetében, de jó lenne, ha nem írná az összes könyv, blog, cikk stb. hogy ez a kövületvadászok által szabadon látogatható hely. Vagy ha tényleg van valamilyen lehetőség, az nagyon érdekelne.

Lobo Marunga 2019.12.25. 19:34:15

És persze egyetértek az előttem szólóval, remek a blog, köszönet az újabb érdekes posztért!

Fitos Attila · http://paleotop.blog.hu/ 2019.12.27. 23:54:34

@haXXor: Nagyon köszönjük! reméljük, a jövőben is sok örömet okozunk majd. :)

Fitos Attila · http://paleotop.blog.hu/ 2019.12.27. 23:56:12

@bölcsbagoly: én magam nem tudok madár leletekről, de felvettem a kapcsolatot a lelőhely ismerőivel, és mindenképpen megírom, ha van válasz (Idának is!).
Üdv.
Attila

Fitos Attila · http://paleotop.blog.hu/ 2019.12.28. 00:08:17

@Lobo Marunga: Nagyon köszönjük az elismerő szavakat!
Ami a lelőhely megközelítését illeti, sajnos egyre több helyről kapunk mi is információkat arról, hogy bizonyos gyűjtők - és itt nem hobbigyűjtőkről van szó - elképesztő károkat tudnak okozni egy-egy lelőhelyen. Ahogy te is írod, minden korlátozás érthető az adott terület tulajdonosa vagy üzemeltetője részéről, hiszen ha egy lelőhely mondjuk a gyűjtők munkájának eredményeként életveszélyes lesz, a továbbiakban is az ő felelősségük marad minden ott történő baleset ettől függetlenül.
A bejutás esélyeivel kapcsolatos interneten fellelhető infók sok esetben elavultak, de talán a legjobb fórum erre a Facebookon a Magyar Ősmaradványgyűjtők csoportja, ahol az ország minden részéből vannak aktív gyűjtők, és talán többet tudnak mondani az egyes lelőhelyekről.
Ami a mi ezzel kapcsolatos munkánkat illeti: azt valljuk, hogy igazán közel az kerül ehhez a gyönyörű tudományhoz, aki a két kezében tart egy több millió éves leletet. Pár nyugati országban sokkal nagyobb hagyománya van ennek, és ezekben az országokban hatalmas a különbség az emberek természethez fűződő viszonyában is. Ennek a gyűjtői közösségnek azonban a tudományos eredményesség érdekében kell, hogy legyen egy etikai kódexe, amit mindenkinek be kellene tartania. Ennek népszerűsítése mindenképpen a céljaink között van!

bölcsbagoly 2019.12.28. 02:10:51

@Fitos Attila:
Köszönöm a választ, várom az értesítést. Üdv

Lobo Marunga 2019.12.28. 17:12:10

@Fitos Attila: Létezik már ilyen etikai kódex? Ha igen, érdekelne, ha nem szívesen részt vennék az elkészítésében. Sok olyan lelőhely van egyébként, ahol turistaattrakció lehetne az ellenőrzött és legális gyűjtés. Kár, hogy ezt a lehetőséget még nemigen fedezte fel senki, a lelőhelyek megóvása szempontjából is hasznos lehetne.