Ritka kövületek tárták fel a 372 millió éves őslény titkait
2019. november 15. írta: Fejes Valentin

Ritka kövületek tárták fel a 372 millió éves őslény titkait

A négylábúak főosztálya (Tetrapoda) kapcsán a gerincesek igen tág csoportjáról beszélhetünk, hiszen ugyanúgy magába fogalja a békákat vagy krokodilokat, mint mondjuk a futómadarakat, a nagymacskákat és persze bennünket, embereket. Kezdetleges képviselőik vettek részt a szárazföld meghódításában, így végső soron hozzájárultak fajunk felemelkedéséhez. Fosszíliáik jobbára a devon végéről ismertek – bár kerültek elő megkövesedett maradványaik az időszak korábbi szakaszaiból is, ezek sajnos nagyon töredékesek, ezért a tudósok képtelenek többet elárulni róluk annál, hogy valaha léteztek. Ezen a helyzeten változtatott a közelmúltban egy szenzációs felfedezés.

Az újonnan leírt Parmastega aelidae valóban ritkaságszámba menő, háromdimenziós formájukban fennmaradt leleteire Oroszország északnyugati részén, a Komi Köztársaságban bukkantak rá, Uhta városának közelében. Az úgynevezett Szosznogorszk-formációhoz tartozó kövületeket nemzetközi csapat tanulmányozta tüzetesebben.

a_parmastega_megkovesedett_maradvanyai_pavel_a_beznosov_tarsai.png

A Parmastega néhány megkövesedett maradványa (fotó: Pavel A. Beznosov & társai)

Száznál is több egyedük hagyta hátra részleges csontvázát az utókornak, közöttük fiatal, illetve kifejlett példányokat egyaránt találhatunk. A legtermetesebbek az egyméteres hosszúságot érték el, de ennek hozzávetőlegesen a harmadát a huszonhét centiméteres koponya tette ki. Az állkapcsaikon található, továbbá a szájuk szélén körbefutó különleges érzékelőkkel minden bizonnyal a vízben keltett rezgéshullámokat foghatták fel.

a_parmastega_koponyajanak_rekonstrukcioja_pavel_a_beznosov_tarsai.png

Az őslény koponyájának rekonstrukciója (kép forrása: Pavel A. Beznosov & társai)

Fejük tetején elhelyezkedő szemeikkel, valamint hosszúkás pofájukkal egy kajmán benyomását kelthetik a gyakorlatlan szemlélőkben: feltehetően a krokodilfélékhez hasonlóan is vadászhattak. Tűhegyes fogaikkal könnyedén magukkal ránthatták a partokra merészkedő, óvatlan ízeltlábúakat, például a tengeri skorpiókat, vagy a száz- és ezerlábúak ősi rokonait.

devon_tropusi_laguna_mikhail_shekanov.jpg

Ott, ahol napjainkban az Izsma folyó kanyarog, körülbelül 372 millió évvel ezelőtt trópusi lagúna terült el, amely egyebek mellett a Placodermi osztály páncélos halainak adott otthont – a kutatók véleménye szerint a térséget benépesítő állatok életének egy szörnyű vihar vethetett véget (Mikhail Shekanov illusztrációja)

Mivel a vállöv részben, a végtagcsontok és a gerincoszlop pedig teljes egészükben porcból épülhetett fel, a szakértők elmondása alapján a Parmastega valószínűleg képtelen lehetett huzamosabb időt a szárazon tölteni. A friss vizsgálat eredményeinek tükrében úgy tűnik tehát, hogy a halak és kétéltűek közti átmeneti formákat megtestesítő teremtmények világa jóval összetettebb volt annál, mint amire a rendelkezésünkre álló szegényes leletanyagból jelenleg következtetni tudunk.

Az esetről összeállított tanulmányt a rangos Nature publikálta.

***

A szöveg forrásai:

Mikhail Shekanov DeviantArt-profilja

*

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le az új tartalmakról!


A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr715306868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.