Ügyes vadászok lehettek a belemniteszek
2019. június 06. írta: Fejes Valentin

Ügyes vadászok lehettek a belemniteszek

A XIX. század derekán, amikor a paleontológia tudománya még gyerekcipőben járt, William Buckland rengeteg időt töltött kőzetek és kövületek gyűjtésével a dorseti Lyme Regis környékén. Kutatómunkája során ichthyoszauruszok koprolitjaira akadt: a halgyíkok megkövesedett ürülékeit feltörve halpikkelyeken, valamint csonttöredékeken kívül kisméretű karmokra emlékeztető képleteket talált. A neves őslénykutató később bebizonyította, hogy ezek a belemniteszek karjaihoz tartozó kampók voltak.

41598_2019_44260_fig2_html.jpg

Passaloteuthis bisulcata egyede a holzmadeni Urweltmuseum kiállításán (fénykép forrása: Dominique Jenny & társai)

A tintahalak távoli rokonai azonban nem mindig álltak a tápláléklánc alján – derült ki a Scientific Reports által nemrég publikált tanulmányból. Dominique Jenny, a Zürichi Egyetem munkatársa kollégáival karöltve vetette górcső alá a Clarkeiteuthis conocauda négy példányát. A különösen jó állapotukban konzerválódott fosszíliák tüzetesebb tanulmányozásával a tudósok érdekes jelenségnek lehettek szemtanúi: a kora jura idején egy hal, a Leptolepis bronni került a horgas csápok fogságába.

clarkeiteuthis_conocauda_es_leptolepis_bronni_fossziliaja_dominique_jenny_tarsai.png

Clarkeiteuthis conocauda és Leptolepis bronni maradványai (fotó forrása: Dominique Jenny & társai)

Más, ugyancsak kivételes megtartású leletekre hagyatkozva a szakértők a mára kihalt fejlábúak különböző zsákmányszerző módszereire szintén kitértek. Míg a Belemnitida rend villámgyors képviselői valószínleg rövidebb hajszát követően kaphatták el kiszemeltjeiket, addig a Diplobelida csoport tagjai lesből csaphattak le áldozataikra.

clarkeiteuthis_conocauda_leptolepis_bronni_christian_klug.jpg

Leptolepis bronni egy Clarkeiteuthis conocauda szorításában (Christian Klug illusztrációja)

A belemniteszektől gyakran csupán a töltény alakú belső vázuk maradt fenn, amik régóta ismertek az emberek számára – a babonás népségek például az „istennyila” néven emlegették őket, a korabeli kuruzslók pedig azokat porrá őrölve, kénnel pörkölve és desztillált borecettel keverve igyekeztek kikúrálni a betegeket.

***

A szöveg forrásai:

  • David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak. Typotex Kiadó, Budapest, 2011.
  • Lambrecht Kálmán: Az ősállatok. DANTE, Budapest, 1927.
  • maga a tanulmány

*

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le az új tartalmakról!


A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr4914875242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

konrada 2019.06.07. 12:56:01

Szvsz. sohasem álltak a tintahal-félék a tápláléklánc alján, mert tudtommal nincs - és nem is volt - közöttük növényevő, csak ragadozó.