Egy oázisban élhetett a különleges korai pteroszaurusz
2018. augusztus 20. írta: Fejes Valentin

Egy oázisban élhetett a különleges korai pteroszaurusz

A dinoszauruszok unokaöccseinek tekinthető pteroszauruszok (vagy repülő őshüllők) üreges, rendkívül vékony falú csontjai eléggé ritkán kövülnek meg, ezért történetük, kiváltképp annak korai szakasza a mai napig meglehetősen titokzatos. Egy kezdetleges képviselőjükről érkezett friss fejlemény nemrég kavarta fel az állóvizet a paleontológusok berkein belül.

Dr. Brooks Britt (Brigham Young University) és kollégái a Nature Ecology & Evolution szakmai folyóiratban számoltak be legutóbbi munkájuk eredményeiről. A korábban ismeretlen őslény, a Caelestiventus hanseni kövületeire Utah állam északkeleti részén bukkantak rá, csodával határos módon azok nem lapultak ki az idő folyamán. Hogy semmiképp se tehessenek kárt bennük, a homokkőbe ágyazódott maradványokról CT szkennerekkel felvételeket készítettek, majd azokat felhasználva digitális modelleket állítottak össze, végül 3D nyomtatók segítségével alkották meg a fosszíliák valós másait. A páratlan megtartású leletanyag, valamint az azokat bebörtönző kőzet rengeteg dolgot árult el a pteroszaurusz megjelenéséről, életmódjáról és otthonáról.

caelestiventus_digitalisan_rekonstrualt_koponyaja_nate_edwards_brigham_young_university.jpg

A Caelestiventus 3D nyomtatóval készített koponya-rekonstrukciója (fénykép: Nate Edwards & Brigham Young University)

A kutatók elmondása alapján az előkerült példány nem volt teljesen kifejlett, szárnyfesztávolsága mégis elérhette a másfél métert, méretügyileg felülmúlva ezzel a legtöbb kortárs repülő őshüllőt. Száját összesen 112 fog szegélyezte, valószínűleg kisebb állatokat zsákmányolhatott. Az alsó állkapocs jellegzetességei minden jel szerint arra utalhatnak, hogy a Caelestiventus napjaink pelikánjaihoz hasonlóan torokzacskóval rendelkezhetett. Kivételesen az agyüreg is egész épen fennmaradt, ennek tanulmányozásából következtettek érzékeire: mivel szaglása fejletlen lehetett, ezért inkább kiváló látására hagyatkozhatott.

caelestiventus_joschua_knuppe.jpg

Joschua Knüppe illusztrációja az újonnan felfedezett pteroszauruszról

A Caelestiventus hozzávetőlegesen 210 millió évvel ezelőtt tengethette mindennapjait egy kietlen sivatagtól övezett oázisban – ezt megelőzően úgy vélték, a triász alatt élt repülő őshüllők (egy másik kivételtől eltekintve) kizárólag a néhai tengerpart menti térségekből fordultak elő. A több mint 18 ezer megkövesedett maradvány tükrében a kisebb és termetesebb ragadozó dinoszauruszokon kívül krokodilfélékkel oszthatta meg életterét. A rovarok jelenlétéről különböző furatok tanúskodhatnak, a növényeknél pedig a cikászok dominálhattak.

caelestiventus_michael_skrepnick.jpg

Ilyen környezetben élhetett az Caelestiventus (Michael Skrepnick illusztrációja)

Más analízisekből kiindulva a Caelestiventus a Dimorphodon legközelebbi rokonának számíthat, ami tanúbizonysággal szolgálhat afelől, miszerint családjuk (Dimorphodontidae) túlélte a triász és jura határán bekövetkezett kihalási hullámot. Végleges letűnését követően pteroszauruszok csak 65 millió évvel később hódíthatták meg ismét bolygónk legszárazabb vidékeit.

***

A szöveg forrásai:

Joschua Knüppe DeviantArt-profilja

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr10014182967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.