Az óriás őscápa védelmében
2018. augusztus 13. írta: Fejes Valentin

Az óriás őscápa védelmében

PALEO-PORTRÉK – A megalodon

A dinoszauruszokat leszámítva kevés őslény ragadta meg úgy a képzeletünket, mint a valaha élt egyik legnagyobb tengeri ragadozó, a megalodon. A cápák évszázadok óta kétes hírben állnak, és ha ehhez ráadásként szinte elképzelhetetlen méretek társulnak, a figyelem felkeltése alighanem garantált. A különböző regények, illetve az alacsony költségvetésű és a hollywoodi szuperprodukcióknak szánt filmek, mi több, újabban a videojátékok is előszeretettel használják fel alkotásaik alanyaként. A faj a mai napig rendkívül titokzatos, ezért úgy döntöttünk, hogy egy terjedelmesebb cikk keretein belül ismertetjük mindazt, amit jelenleg tudni vélünk róla. Hogyan lehetett mítoszok ihletője? Miként élhetett a tengerek néhai rettegett ura? Milyen tényezők okozhatták letűnését az Élet színpadáról?

megalodon_pecsics_tibor_1.jpg

Pecsics Tibor illusztrációja a megalodonról

 

Glossopetrae, kígyókövek és madárnyelvek

idosebb_plinius.jpgAz emberek már jóval a paleontológia megszületése előtt tudomást szerezhettek a megalodon létezéséről, valódi kilétéről viszont fogalmuk se volt. Időnként találkozhattak leggyakoribb kövületeikkel, a nagyméretű fogakkal, melyekhez mindenféle képzeteket fűztek. Az ókori római polihisztor, az idősebb Plinius (lásd jobbra) A természet históriája (Naturalis Historia) című művében tesz említést a holdfogyatkozások alkalmával az égből aláhulló úgynevezett nyelvkövekről (eredetileg glossopetrae). A középkor babonás népsége sárkányok ritka maradványainak tartotta ezeket, úgy hitték, azok nyelvük végei lehettek egykoron. A kifejezésnek számos szinonimája alakult ki az idő folyamán – kígyó- és fecskekövekként egyaránt feljegyzésre kerültek, a hazai kőbányák munkásai pedig madárnyelvekként emlegették a harmadidőszakban élt cápák fogait.

sarkany_1470_kornyekerol_a_lancelothoz_evrard_d_espinques.jpg

Évrard d'Espinques sárkány-ábrázolása az 1470-es évek környékéről

sarkanyos_dombormu_norwich_cathedral.jpg

A Norwich Cathedral sárkányos domborműve

szent_pal_es_a_kigyok_laurent_de_la_hyre_festmenye.jpg

A mérgező marású kígyókat Szent Pál változtathatta kővé Máltán, meséli a legenda – Laurent de La Hyre festménye

steno.jpgA megalodon tudománytörténetében az első lényegesebb mérföldkő sokkal később jelentkezett. A XVII. század közepén az Itáliában tevékenykedő, egyébként dán származású Niels Stensen (ismertebb nevén Steno; lásd balra) felboncolt egy cápát, majd annak fogazatát gondosan összehasonlította a Földközi-tenger partvidékén felfedezett nyelvkövekkel. Döbbenetes eredményekre jutott tanulmányozását követően: meglátása alapján a nyelvkövek tulajdonképpen egy rég letűnt cápához tartoznak, ezek tanúbizonysággal szolgáltathatnak afelől, hogy a tenger borította térségek valamikor messze benyúlhattak a mai szárazföldek belsejébe. Nézetét kevesen osztották, bár ezen a magatartáson szükségtelen csodálkoznunk. Abban az időszakban a kihalásokat, mint a Földünk íratlan történetében bekövetkezett eseményeket teljességgel elképzelhetetlennek gondolták.

steno_es_az_oriascapa.jpg

Niels Stensen ilyennek képzelte el a megalodont

louis_agassiz.jpgÚjabb fordulatot a svájci születésű őslénykutató, Jean Louis Rodolphe Agassiz (lásd jobbra) hozott, aki a hatalmas fogakat figyelembe véve írta le az őscápát a tudomány számára 1835-ben Carcharodon megalodon néven. 1843-ban közzétett munkájában (Recherches sur les poissons fossiles) a fehér cápa (Carcharodon carcharias) közeli rokonaként mutatták be a fajt, ám pontosabb rendszertani hovatartozása máig heves vitákat vált ki. A manapság szélesebb körökben elfogadott álláspont szerint a megalodon az Otodus nemzetség tagja, bár néhányan a Carcharocles genuszba történő elhelyezése mellett kardoskodnak.

 

Egy gigantikus húsevő mindennapjai

A porcos halak osztályának (Chondrichthyes) képviselőjeként a megalodon szilárd váza javarészt nem csontból, hanem porcból állt – az anyagnak ugyanúgy megvannak a maga előnyei, mint hátrányai. Míg életében könnyű felépítést és nagyfokú mozgékonyságot biztosít az állatnak, addig a kövületté válás szempontjából már kevésbé tűnik jó választásnak, hiszen tulajdonosának elpusztulása után hamar lebomlik, bármiféle nyom nélkül. Ennek következtében csupán a kemény, még a csontnál is ellenállóbb dentinnel borított fogak százaira és talán egy tucatnyi csigolyára támaszkodhatnak tudósaink életmódja megállapítására. A szegényes leletanyag nyújtotta ablak csak ködbe burkolózó világra nyithat, azonban a legfrissebb kutatások korábban ismeretlen részletekre világíthattak rá.

megalodon_uj_raph_lomotan.jpg

Raph Lomotan illusztrációja a megalodonról

Az első megalodonok a középső miocén alatt, hozzávetőlegesen 16 millió éve jelenhettek meg. Elsősorban bolygónk melegebb vizeiben érezhették otthonosan magukat, a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt övezetekben, de alkalomadtán a hűvösebb régiókban is megfordulhattak. Világszintű elterjedésükről az Európa országaiban (köztük Magyarországon), Afrikában, Észak- és Dél-Amerika földjén, Ázsia déli csücskében, Indonéziában, Új-Kaledóniában, valamint Japánban, sőt, még a távoli Ausztráliában és Új-Zéland szigetein előbukkant fosszíliák árulkodnak.

megalodon-fog_szentmargitarol_magyar_termeszettudomanyi_muzeum.JPG

Megalodon-fog Szentmargitáról a Magyar Természettudományi Múzeum kiállításán (fénykép forrása: Sz. M.)

„Mekkora lehetett?” – töprengenek el rajta. Kezdetben az első állkapocs-rekonstrukciókból kiindulva határozták meg a méreteket. Mivel ezeket jobbára a legnagyobb fogak felhasználásával állították össze, téves és túlzó adatokat kaptak a becslések során. Napjainkra újabb módszerekkel igyekeznek megoldani a rejtélyt: a szakértők zöme egyetért abban, hogy a 16–20 méteres hosszúságot érhették el, amihez akár 48 tonnás súly párosulhatott.

megalodon_allkapcsa.jpg

Az első állkapocs-rekonstrukciókban fél tucat ember is kényelmesen elfért (fotó forrása: a Smithsonian National Museum of Natural History Facebook-oldala)

dr_jeremiah_clifford_es_a_capaallkapcsok_louie_psihoyos.jpg

Dr. Jeremiah Clifford, az őslények rekonstrukciójának elismert szakembere egy megalodon állkapcsában pózol (fénykép: Louie Psihoyos)

„Hogyan nézhetett ki?” – vetődhet fel a következő kérdés. Kizárólag a fogakra és pár csigolyára alapozva meglehetősen nehéz felvázolni a megalodon portréját, ugyanakkor egyre többen képviselik azt az álláspontot, miszerint egy felnagyított, de arányaiban vagy egyáltalán felépítésében sokszor változatlan fehér cápaként lefesteni eléggé messze áll egy hiteles ábrázolástól. A jókora test meghajtásához egy kiterjedt farokúszó elengedhetetlen, emellett masszívabb állkapcsokat, továbbá tömpébb orrú fejet képzelnek el az őscápának.

megalodon_lennart_klein.jpg

Lennart Klein újkeletű illusztrációja a megalodonról

Életük kezdeti szakaszát a partokhoz közel eső, sekély vizekben tölthették, állapíthatta meg a University of Florida munkatársainak pár éve publikált dolgozata. Catalina Pimiento kollégáival karöltve 2007 és 2009 között csaknem 400 fogat gyűjtött be Panamában a körülbelül 10 millió éves (tehát a késő miocénból való), a Gatun-formációhoz tartozó rétegekből, ebből 28 biztosan megalodon-példányoké. A fiatalok viszonylag békességben, a rájuk nézve fenyegetést jelentő ragadozóktól elzártan gyarapíthatták súlyukat a táplálékban gazdag környezetnek köszönhetően. Eleinte a halrajokat tizedelhették meg, ezután a kisebb tengeri emlősökre (például a dugongokra) kaphattak rá. Mire elérték a 10,5 méteres hosszúságot, a nyílt vizekbe kiúszva folytathatták a vadászatot étvágyuk csillapítására.

megalodon-fogak_a_panamai_capaneveldebol_pimiento_es_tarsai.jpg

A panamai cápaneveldéről tanúskodó megalodon-fogak (fotó: Pimiento és társai)

A teljesen kifejlett megalodonok a tápláléklánc csúcsán állhattak. Egyes vélemények alapján kéthetente minimum egy tonna húst kellett elfogyasztaniuk túlélésük érdekében. Meglepő módon mégis a tőlük sokkal kisebb, átlagosan ötméteres zsákmányállatokat részesíthették előnyben, nyilatkozta nemrég Alberto Collareta (Università de Pisa, Olaszország) és csapata. Kedvenceiknek a szilás- és fogasceteken kívül a fókák számíthattak.  

megalodon_vadaszik_alberto_gennari.jpg

Megalodon egy kisebb sziláscetre támad (Alberto Gennari illusztrációja)

Az elejtés technikája a prédák méretéhez alkalmazkodhatott: a közepes termetűeket a mélyből előtörve rohanhatták le, a hatalmasabb bálnákat pedig uszonyaiktól megfosztva tehették mozgásképtelenné. Mindezek nem pusztán alaptalan találgatások, a paleontológusok a maradványokon végzett vizsgálatokra hagyatkozva vélekednek.

balnacsontba_torott_megalodon-fog_kozelrol_jazmin_jones_smithsonian_institution.jpg

Bálnacsontba törött megalodon-fog közelről (fénykép: Jazmin Jones & Smithsonian Institution)

megalodon-fogak_okozta_karcolasok_egy_cet_csontjan_jazmin_jones_smithsonian_institution.jpg

Megalodon-fogak okozta karcolások egy cet csontján (fotó: Jazmin Jones & Smithsonian Institution)

A tenger számos lakója rémuralomként élhette meg jelenlétét, egy nap azonban, valamikor a jégkorszak hajnalán végre fellélegezhettek. Vajon milyen folyamat állhatott az óriás őscápa kipusztulásának hátterében?

 

Távozás az örök vadászmezőkre

A sokakat nyugtalanító talányra ismét Catalina Pimientoék próbáltak meg elfogadható magyarázattal szolgálni. Hosszú ideig a klímaváltozásban és annak következményeiben látták a legfőbb okokat, holott a népszerű teória ingatag alapokra épült. A floridai egyetem korábban megismert kutatója Dr. Christopher Clements (University of Zurich) társaságában látott hozzá egy minden addiginál körültekintőbb tanulmányozásnak, melynek során 200 megalodon-kövület mellett a fauna egyéb tagjainak fosszíliáit is górcső alá vetették. Mint kiderült, az éghajlat alakulásának vajmi kevés köze lehetett a dologhoz, az észlelések szerint az elmúlt 20 millió év hidegebb vagy melegebb periódusai nem gyakoroltak számottevő hatást populációjukra. Tündöklő szerencsecsillaga 5–10 millió éve kezdhetett leáldozni a kis és közepes méretű bálnaféléket is érintő, a késő miocénban jelentkező kihalási hullámmal. A folyamat üteme a vetélytársak, nevezetesen a delfinfélék egyidejű színrelépésével gyorsulhatott fel. Az intelligens, csapatokban élő állatok legyőzhetetlen konkurenciának bizonyulhattak az életük nagy részét magánosan töltő cápákkal szemben.

korai_kardszarnyu_delfinek_megalodonra_tamadnak_dylan_bajda.png

Korai kardszárnyú delfinek egy fiatal megalodonon lakmároznak, akárcsak azt utódaik teszik néhanapján a fehér cápákkal (Dylan Bajda illusztrációja)

Utolsó mohikánjaik a pliocén végén szelhették a habokat, míg mintegy 2,6 millió évvel ezelőtt az egyszervolt lények listájára kerültek. Az eltűnésük keltette, más húsevők által be nem töltött űr kedvezett néhai áldozataiknak – napjaink planktont szűrögető titánjai, például a majd’ 30 méteres kék bálna közvetlenül ezután bukkantak fel.

A megalodont aktuális tudásunk birtokában minden idők egyik leghatékonyabb tengeri ragadozójaként, semmint az általánosan sulykolt agyatlan, brutális gyilkológépként kellene számontartanunk.

Az olyan különleges és lenyűgöző, egykor élt állatok, mint amilyen a megalodon is volt, minden tekintetben megérdemlik a figyelmet. Túlmenően azon, hogy sokat elárulnak egykori környezetükről és az azt hajdan benépesítő többi állatról, fontos támpontot nyújtanak leszármazottaik evolúciójának megismerésében is.

Szabó Márton

***

A szöveg forrásai:

Pecsics Tibor DeviantArt-profilja

Raph Lomotan DeviantArt-profilja

Lennart Klein DeviantArt-profilja

Dylan Bajda DeviantArt-profilja

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr8714148987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csúti csüngőhasú tolvaj 2018.08.15. 14:54:25

Jó cikk, de azért én mosolygok amikor egy szinte nyom nélkül eltűnt faj életmódját két bálnacsontba karcolt fognyom alapján határozzák meg.

Analógiaként az öreg, szinte fogatlan tigris nekiáll embert enni, mert azt a legkönnyebb elejteni, mire brit "tudós" kijelenti, hogy a tigris legfőbb tápláléka az emberhús. Lehetett dögevő is, vagy a legyengült példányokra specializálódott, hipotézisek felállítása helyett nem kéne elfelejteni, hogy abban a korban nem a mostani túlhalászás utáni, halat csak nyomokban tartalmazó állapotokhoz kéne igazítani egy faj életmódját.

Fejes Valentin 2018.08.15. 16:49:24

@csúti csüngőhasú tolvaj: Ki mondta, hogy összesen "két bálnacsontba karcolt fognyom" szolgál egyedül bizonyítékul az egykori életmódra és a megalodon táplálkozására? Az azokról készített fotókat szemléltetésképp illesztettem a szövegbe. Emellett ott vannak az említett friss tanulmányok, további infókért nyugodtan rájuk lehet keresni.

The Bronze 2018.08.15. 18:42:49

Koszi a cikket! Orulok neki, hogy nem 3 millio eve kezdtem buvarkodni.

Equalizer. 2018.08.15. 18:46:11

Azért a 20 méteres testhossz és 48 tonna brutális. Az eddig kifogott és lemért legnagyobb fehér cápa (Japán partjainál elejtve), 7,8 méteres és 3 tonna súlyú volt. www.dailymotion.com/video/x12d8jv

Filmelemző 2018.08.15. 19:12:53

1997 május 14 -én Tajvan partjainál is kifogtak egy Nagy Fehér cápát, mely lemérve 7 méteres volt és 2,5 tonna súlyú.

Világít a torony 2018.08.16. 08:30:12

Én élvezettel olvasom ezeket az ilyen-olyan tényekkel is megtámogatott meseszerű fejtegetéseket. Egyáltalán nem zavar az elszabadult fantázia sőt, élvezetesebbé teszi az olvasnivalót. Ám az ilyen megjegyzésekre kissé hitetlenkedve bambulok rá: "A folyamat üteme a vetélytársak, nevezetesen a delfinfélék egyidejű színre lépésével gyorsulhatott fel". Egy idejű színre lépés? No fene, elég drámaian hangzik, mintha a delfin-félékre nem vonatkoznának a törzsfejlődés szakaszai....:)

Fermentátor · http://fermentator.blog.hu/ 2018.08.16. 20:02:12

@Világít a torony: egyidejű színrelépés kb annyit jelent, hogy az egyik évmillióból még nincsenek róluk leletek, de 1-2 milló évvel későbbről már több is. Nem olyan nagy ördöngösség ez.

Világít a torony 2018.08.16. 23:12:28

@Fermentátor: Így utólag? "A folyamat üteme a vetélytársak, nevezetesen a delfinfélék egyidejű színrelépésével gyorsulhatott fel"
A cetek megjelenése:
"Körülbelül 48 és 35 millió évvel ezelőtt, Ázsia, Afrika, Európa, és Észak-Amerika partvidékeinél bukkantak fel a protocetidek, változatos formákat felvonultatva. Ázsiai fajaik még mindig a sekélyvízi életmódra specializáltnak tűnnek, de az Afrika és Észak-Amerika partjainál talált leletek már egyértelműen nyíltvízi életmódra utalnak."
Nagyjából ennyit a hirtelen megjelenésről. Ez sem akkora ördöngösség.

Fejes Valentin 2018.08.17. 00:50:30

@The Bronze: Köszönjük! Örülünk neki, ha tetszett az írásunk. :)

Fejes Valentin 2018.08.17. 00:55:13

@Fermentátor: Az "egyidejű színrelépés"-sel azt szerettem volna mondani, hogy más cetfélék eltűnésével a delfinfélék, mint a megalodon vetélytársai léptek a porondra (csak hogy fokozzam a drámai hangzást... ;) ). De látod, másnál nem az értelem világít a fejben, csak a torony... :D

Fejes Valentin 2018.08.17. 01:05:59

@Equalizer.: A 20 méteres testhossz a maximum, amennyire becsülik, általában a konzervatívabbnak titulált 16-18 méterrel találkoztam gyakrabban. A 48 tonnás súly viszont a forrásoknál változatlan maradt... ami tényleg brutális! :)

Lobo Marunga 2018.08.17. 08:51:16

@Világít a torony: A paleontológiában kicsit másképp kell kezelni az időt, mint a hétköznapokban. Földtörténeti léptékkel mérve pl. Julius Caesar és Barack Obama egy időben élt. Nyilván nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy egyszer csak jött egy rakás delfin, és másnapra fölzabálták a megalodonokat.
És persze azt még tudni kell erről a tudományról, hogy a nagy része nagyon kevés adatból és különböző korokból származó analógiákból levont logikus következtetés, elmélet. Ezt nem vitatják maguk a paleontológusok sem. Ha pl. azt nézed, hogy a dinoszauruszok több mint 160 millió évet éltek a Földön, szemben az emberfélék cirka 7 milliójával, és hány dinófajt ismerünk, akkor nem nehéz rájönni, hogy amit a dinoszauruszokról a megmaradt leletekből biztosan tudunk, az a semminél alig több. És ahogy a cikk is írja, a megalodonból kifejezetten kevés maradt meg. A paleontológiában egy új lelet évtizedes elméleteket dönthet meg. A mai Európa területén eddig pl. nem találtak ceratopsida dinoszauruszt, vagy senki nem gondolta, hogy mosasaurus édesvízben is élt. Aztán jött Ősi Attila és csapata, és ilyeneket talált. Kit tudja, lehet, hogy egyszer majd előkerül egy lágyszövet-lenyomatos megalodon, és borul minden eddigi elmélet.

Fermentátor · http://fermentator.blog.hu/ 2018.08.17. 09:01:25

@Fejes Valentin: Értem én, hogy mit mondtál vele, de talán Világít a torony problémáját érthettem félre először: azt gondoltam, az "egyidejű" kifejezésből neki valami olyasmi jött le, hogy hipp-hopp, egyik pillanatról a másikra ("mintha a delfin-félékre nem vonatkoznának a törzsfejlődés szakaszai").

ui:
Egyébként pedig ne vedd bántásnak, de nem tartom túl szerencsésnek, ha egy olvasódnak beszólsz ("...másnál nem az értelem világít a fejben, csak a torony..."). Oké, ez nyilván egy szóvicc akart lenni, de lásd be, mégiscsak bántó lehet. Na, remélem, nincs harag!

Fejes Valentin 2018.08.17. 18:05:05

@Fermentátor: Részemről eddig sem volt harag irányodban! ;) Viszont egy olyasvalakit, aki "ilyen-olyan tényekkel is megtámogatott meseszerű fejtegetések"-kel illeti a (többek között) biológiát és földrajzot is magában egyesítő tudományágat, a tudatlanságának pedig ilyen pökhendi meg nagyképű stílusban ad hangot, azt valahogy nem tudom tisztelni, hiszen nincs miért. Tisztában vagyok vele, hogy ez sértheti a kis lelki világukat, de érdekes módon a többséggel normálisan tudunk kommunikálni. Pár negatív kivétel miatt én biztos nem fogok kivételezni. :) Ha egyszer bizonytalan vagyok egy dolgot illetően, esetleg kétkedem felőle, akkor előtte mindenképp utánanézek, esetleg normális hangnemben rákérdezek, vagy nem írok semmit.

Világít a torony 2018.08.17. 22:33:09

@Lobo Marunga: Itt nem ezer évek jelölték hirtelent, hanem évmilliók. Azokra pedig nem illik a hirtelen jelző.
Szóval a delfinek sem hirtelen kerültek elő és a megalodonok sem hirtelen tűntek el. Máris megvan az egyensúly.

Fermentátor · http://fermentator.blog.hu/ 2018.08.18. 11:10:58

@Világít a torony: teljességgel fölösleges vitatnod, hogy illik-e a szövegbe a "hirtelen" jelző. Ugyanis a szerző nem írt ilyet.

Lobo Marunga 2018.08.18. 11:13:14

@Világít a torony: Pedig de. Ha a Föld teljes történetét nézed, akkor pár millió év az eléggé hirtelennek számít. 1M év a Föld teljes történetének kb. 2 tízezred része. Arányosítva: Ha a földtörténet egy nap lenne, akkor 1M év 0,28 perc, vagyis úgy 17 másodperc lenne. Tehát még akár 5M év is elég hirtelen.
De lehet, hogy én számolok rosszul, aha így van, alázzatok porig, kibírom... :)

Világít a torony 2018.08.19. 00:00:37

@Fermentátor: "A folyamat üteme a vetélytársak, nevezetesen a delfinfélék egyidejű színrelépésével gyorsulhatott fel. "
Valamelyikünk nem érti a magyar nyelvet.

Világít a torony 2018.08.19. 00:02:14

@Világít a torony: Tökre igazad van. Nem hirtelen, hanem egyidejűleg jelentek meg. Mit is jelent, az egyidejűség.....komoly dió.

Világít a torony 2018.08.19. 00:16:29

@Fejes Valentin: Az "egyidejű színrelépés"-sel azt szerettem volna mondani, hogy más cetfélék eltűnésével a delfinfélék, mint a megalodon vetélytársai léptek a porondra (csak hogy fokozzam a drámai hangzást... ;)
Teljesen mindegy mit szeretnél firkázni. A szavak jelentése pont lecsinálja, hogy te mit szeretnél.
"... más cetfélék eltűnésével a delfinfélék, mint a megalodon vetélytársai..."
Orbitális faßság. Milyen cetfélék tűntek el, melyek helyett cetfélék jelentek meg? Eszednél vagy? Dehogy vagy.....

Fermentátor · http://fermentator.blog.hu/ 2018.08.19. 09:04:36

@Világít a torony: Ugy tűnik, egyikünk tényleg nem. Mert ebben a mondatban nem szerepel az általad kifogásolt " hirtelen jelző".

Fermentátor · http://fermentator.blog.hu/ 2018.08.19. 09:07:37

@Világít a torony: 1. Eltűntek olyan cetfelek, melyek a megalodon predai voltak.
2. Megjelentek olyan cetfelek, melyek a maradek predak megszerzeseben versenytársai voltak.

En most itt kiszálltam.