A kréta végéig sokszínű maradt a pteroszauruszok családja
2018. április 18. írta: Fejes Valentin

A kréta végéig sokszínű maradt a pteroszauruszok családja

A pteroszauruszok váltak az első olyan gerincesekké, melyek önerejükből képesek voltak a levegőbe emelkedni. Eredetük legalább olyan rejtélyes, mint letűnésük az élet nagy színpadáról: a korábban előkerült leletanyag arra engedte következtetni a tudósokat, hogy a kréta végére mindössze egyetlen nagyobb csoportjuk maradt fenn. Erre cáfolt rá egy északnyugat-afrikai felfedezés, mely tulajdonképpen alapjaiban írta át a kihalásukról előzetesen gondoltakat.

nyctosaurus_a_naplementeben_mark_witton.jpg

Egy Nyctosaurus a naplementében (Mark Witton illusztrációja)

Dr. Nick Longrich, a University of Bath munkatársa a kezdetektől fogva lenyűgözőnek találta a repülő őshüllőket. Egyetemi hallgatóként arról álmodozott, hogy egyszer komolyabban is tud majd velük foglalkozni. Kívánsága Marokkóban teljesült, ugyanis az ország északi térségében található foszfátbányák egyikéből egy számára rendkívül ismerős fosszília került elő, amihez hasonlóval az Illustrated Encyclopedia of Pterosaurs könyv lapjain találkozott utoljára. Úgy döntött hát, hogy David Martill és Brian Andres kollégáival karöltve ásatásokba kezd a Khouribga közelében elhelyezkedő Sidi Daoui és Sidi Chennane lelőhelyeken. Vállalkozásukat nem várt siker koronázta – feltárásaik végén három család legalább hét különböző fajáról született feljegyzés, és összesen több, mint 200 példánytól kerülhettek elő megkövesedett maradványok.

a_foszfatbanyak_elhelyezkedese_es_a_lelohelyek_retegsorainak_reszletesebb_elemzese_dr_nick_longrich_tarsai.PNG

A foszfátbányák elhelyezkedése és a lelőhelyek rétegsorainak részletesebb elemzése (szemléltető ábra: Dr. Nick Longrich & társai)

A kövületek tanúbizonysága szerint ezek a repülő őshüllők megjelenésükben többé-kevésbé különböztek egymástól, felépítésbeli eltéréseik (például a csőrszerű állkapcsaik alakja, a nyak hossza vagy a szárnyak jellegzetességei) másfajta életmódokat sejtetnek. A közeli rokonságban álló Pteranodontidae és Nyctosauridae családok képviselői a magasban vitorlázva szemelhették ki zsákmányaikat: az utóbbiakról néhányan azt feltételezik, hogy a szulákhoz vagy jégmadarakhoz hasonlóan a vízbe csapódva halászhattak. Az Azhdarchidae csoport tagjai inkább a szárazföldön érezhették otthon magukat, és a partokat átkutatva, esetleg a sekély tengerben gázolva nézhettek a mindennapi betevő után.

marokkoi_pteroszauruszok_joschua_knuppe.png

Jelenet Sidi Daoui néhai pteroszaurusz-kolóniájának életéből: a levegőben egy Tethydraco regalis veszi üldözőbe a nála kisebb Alcione elainust a könnyű zsákmány reményében, miközben a hatalmas Phosphatodraco mauritanicus a puszta felbukkanásával zavarta meg a Simurghia robusta- és Barbaridactylus grandis-egyedekből álló csapat nyugalmát (Joschua Knüppe illusztrációja)

A paleontológusok közös munkájuk részeként felülvizsgálták azt a magát sokáig tartó elméletet is, miszerint a pteroszauruszok változatossága (részben talán a madarak térnyerésének következtében) a földtörténeti középkort lezáró időszak utolsó 50 millió évében fokozatosan csökkent. Mint kiderült, sokszínűségük a feltételezéssel ellentétben egyre inkább kidomborodott a mezozoikum vége felé közeledve, sőt mi több, a közepes és nagyméretű repülő őslények – a két métert elérő vagy azt meghaladó szárnyfesztávolságú állatok – körében dominánsak maradtak. Akárcsak maga a felfedezés, ez a fordulat is meglehetősen váratlan volt, de valamennyire mégis kiszámítható. A repülő őshüllők csaknem papírvékonyságú, üreges csontjai kevésbe ellenállóak a kövületté válás folyamán fellépő természeti hatásokkal szemben, éppen ezért már azt egy kisebb csodának foghatjuk fel, ha töredékes maradványaik helyett épebb megtartású fosszíliáik kerülnek napvilágra. A jelen esethez hasonló események ugyanakkor a kutatók életében és a tudomány világában egyaránt örök nyomot hagynak.

kreta_vegi_pteroszauruszok_es_madarak_osszehasonlitasa_dr_nick_longrich_tarsai.PNG

Kréta végi pteroszauruszok és madarak összehasonlítása (szemléltető ábra: Dr. Nick Longrich & társai)

Dr. Longrich meglátása alapján ez még csak a jéghegy csúcsa. „Hiszem, hogy a későbbiekben még több fajt találhatunk.” – fogalmazott izgatottan a szakértő.

***

A szöveg forrásai:

Mark Witton blogja

Joschua Knüppe DeviantArt-profilja

*

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le az új tartalmakról!


A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr7313841990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HUN_Sector 2018.04.20. 18:09:37

Amikor én voltam gyerek, akkor még az volt elfogadott, hogy önerejükből nem tudtak repülni, csak magaslati pontról vitorláztak le. Ezért fordultak gyakran elő tengerparti szikláknál, ahol a meleg levegő felhajtóerejét is meglovagolva siklottak. :)
Gyorsan változik a világ.