Több mint ötszáz ősféreg-kövületet találtak Kanadában
2018. január 26. írta: Fejes Valentin

Több mint ötszáz ősféreg-kövületet találtak Kanadában

Az úgynevezett „kambriumi robbanás” során feltűnt állatcsoportok legtöbbje utódok nélkül tűnt le, ám akad néhány, aminek tagjaival a mai napig találkozhatunk. A gyűrűsférgek meglehetősen tág törzsébe (Annelida) a sokak által ismert földigiliszták és piócák éppúgy beletartoznak, mint a gyakran tarka színekben pompázó soksertéjűek (Polychaeta osztály). Egyik, mára letűnt és csak nemrég leírt képviselőjüknek 2012 és 2016 között több, mint ötszáz kövülete került elő Marble Canyon vidékéről, Brit Columbia tartományából. A Karma Nanglu (Department of Ecology and Evolutionary Biology, University of Toronto) vezette csapat közös munkáját a Current Biology jelentette meg. A kutatás eredményei a gyűrűsférgek rejtélyes fejlődéstörténetéhez szolgálhattak adalékokkal.

marble_canyon_asatas.jpg

Pillanatkép 2014-ből: kutatók a Marble Canyon környékéről előkerült fosszíliákkal (a fényképet Dr. Jean-Bernard Caron készítette)

A mintegy 508 millió éve élt ősi férgek megnyúlt, mégis legfeljebb mindössze 2,5 centiméteres teste huszonöt szelvényből állt, ezekből jobb és bal oldalt lábcsonkok (parapodium) álltak ki. Minden egyes ilyen kinövésen összesen 56 darab serte látható – a leginkább szőrszálakra emlékeztető képződményeket helyváltoztatás közben használták az állatok. Ugyanakkor szájnyílásuk közelében is észrevettek kisebb kinövéseket serteszerű képletekkel: ebből arra következtetnek, hogy a gyűrűsférgek feji része valóban a test egyik elülső részéből fejlődhetett ki valamikor, ahogy azt régóta sejtették. Két hosszúkás tapogatójuk között egy rövidebb harmadikat találhatunk, melyekkel szemek híján a szűkebb-tágabb környezetüket érzékelhették. Ezen szervek jelenléte ugyancsak egyedivé tette a felfedezést, hiszen a tudósok korábban nem találkoztak hasonlóval a kambriumi (vagyis körülbelül 485–541 millió éves) leleteknél.

kootenayscolex_barbarensis_danielle_dufault.jpg

A Kootenayscolex barbarensis rekonstrukciója Danielle Dufault keze nyomán

A kivételesen gazdag leletanyag arra enged következtetni, hogy ezek a soksertéjűek a helyi ökoszisztéma fontos szereplői lehettek. A belekben fennmaradt anyagok tanulmányozásából állapították meg, hogy minden bizonnyal az aljzatra kerülő szerves anyagokkal táplálkozhattak, míg maguk a náluk hatalmasabb ragadozók martalékává válhattak. A rögtön feltűnő, megfeketedett részek mivoltáról az elemtérképezés módszerével szeretnének bizonyságot nyerni. Dr. Jean-Bernard Caron (aki a Royal Ontario Museum gerinctelenekre szakosodott kurátora és egyben jelen tanulmány társszerzője) elmondása alapján nagy valószínűséggel az ideg- és érrendszer lenyomatai konzerválódhattak több, mint félmilliárd évvel korábban.

kootenayscolex_barbarensis_kovulet_fekete_reszekkel.jpg

A megfeketedett részek az ideg- és érrendszer lenyomatai lehetnek (fotó: Dr. Jean-Bernard Caron)

A Kootenayscolex barbarensis neve egyrészt az ásatás területére, a Kootenay Nemzeti Parkra utal, másfelől ezzel a kedves gesztussal szerettek volna örök emléket állítani Barbara Polk Milstein számára. A Royal Ontario Museum önkéntese hosszú ideje segítette a szakemberek munkáját, aminek során számos új ismerettel lett gazdagabb a Burgess-fauna idegennek ható világával kapcsolatban.

***

A szöveg forrásai:

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr3313602483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.