Kalmár volt a kis ichthyoszaurusz utolsó vacsorája
2017. november 12. írta: Fejes Valentin

Kalmár volt a kis ichthyoszaurusz utolsó vacsorája

Ahogy az számtalanszor bebizonyosodott az utóbbi évek során, a múzeumok raktáraiban megtalálható leletanyag sokszor szolgálhat kellemes meglepetésekkel az íratlan múltat kutatók számára – gyakran teljesen új fajokat ismernek meg ezek által, vagy épp az ősállatok életének egy mindaddig ismeretlen részletére derülhet fény az ottani maradványok tüzetesebb tanulmányozásával. Dean Lomax, a University of Manchester munkatársa kollégáival egy meglehetősen kisméretű ichthyoszaurusz csaknem hiánytalan csontvázát vizsgálták meg, munkájuk eredményeit pedig a Historical Biology tette közzé az elmúlt napokban.

Az idehaza régebben halgyíkokként emlegetett tengeri teremtmények tökéletesen alkalmazkodtak a sósvízi életmódhoz: áramvonalas testükkel, lapátszerű végtagjaikkal és farokúszójukkal szelték a habokat, így nem csoda, ha megjelenésüket tekintve a delfinekre vagy cápákra gondol elsőként a felületes szemlélő. Fosszíliáikkal szerte a világon találkoztak a szakértők, melyek a felnőtteken kívül meg nem született vagy épphogy csak a világra jött ivadékokhoz tartoztak. Mivel ezek többnyire rossz megtartásúak, a Lapworth Museum of Geology egyik fiókjában sokáig figyelmen kívül hagyott egyed különlegesnek bizonyult – mint utóbb kiderült, több szempontból is.

ichthyosaur_birth_by_esthervanhulsen-d6iia0u.jpg

Az ichthyoszauruszok elevenszülők voltak – a képen egy Cryopterygius kristiansenae néz anyai örömök elé (Esther van Hulsen illusztrációja)

Az orrától a farka végéig körülbelül hetven centiméteres őslényt a koponya jellegzetességei alapján az Ichthyosaurus communis példányaként sikerült beazonosítani. A jelek szerint a csontosodás folyamata nem ment végbe teljesen, ezért biztosak lehetünk benne, hogy egy növésben lévő kölyök pusztult el annak idején.

2243.jpg

Dean Lomax a fiatal ichthyoszaurusz kövületével (fénykép: Dean Lomax)

Bordái között, a gyomor tájékán apró, karomszerű képletekre bukkantak, amik az utolsó vacsorája bizonyítékainak tekinthetők: ezek egykor kalmárok karjain helyezkedtek el, a puhatestűek segítségükkel még biztosabban ragadhatták meg zsákmányaikat. Egy korábbi tanulmány arról számolt be, hogy más halgyíkok kapcsán eltérő jelenséget tapasztaltak – a Stenopterygius esetében például az utódok kezdetben kizárólag halakon éltek, és csak később tértek át a lábasfejűek fogyasztására.

8231.jpg

Így vadászhatott kalmárra az Ichthyosaurus communis-kölyök (Julian Kiely munkája)

A kövület kora és megtalálásának helye sajnálatos módon nem került feltüntetésre korábban, így ezek meghatározása ugyancsak a kutatásban részt vevők feladatává vált, ehhez Ian Boomer (University of Birmingham) és Philip Copestake (Merlin Energy Resources Ltd.) segítségét vették igénybe. Előbbiről a jellegzetes mikrofosszíliák árulkodtak: a fiatal ichthyoszaurusz 199–200 millió évvel ezelőtt élhetett. Maga a maradvány talán Gloucestershire környékéről származhat, ezzel kapcsolatban azonban nincs teljes egyetértés, hiszen az alsó jurából származó kőzetek nagyon gyakoriak az Egyesült Királyság területén.

***

A szöveg forrásai:

Esther van Hulsen DeviantArt-profilja

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr9813121960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.