Horrorisztikus életképet őriztek meg a burmai borostyánok
2017. november 10. írta: Fejes Valentin

Horrorisztikus életképet őriztek meg a burmai borostyánok

A földtörténeti középkor állatvilágához kapcsolódó kutatások jelentős része a mezozoikum legmeghatározóbb csoportjával, a dinoszauruszokkal foglalkozik. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fauna parányi, szabad szemmel sokszor alig vagy egyáltalán nem látható tagjai éppúgy érdekesek lehetnek. Maradványaik tanulmányozásával olyan részleteket ismerhetünk meg a fura lények életéből, amik legtöbbször minden képzeletet felülmúlnak. Az egzotikus Mianmar ősidőkből származó borostyánjai például a mai napig szolgálnak meglepetésekkel – legutóbb az ország északi részén találtak pár különleges darabot, ezeket Dr. Phillip Barden (az American Museum of Natural History, valamint a New Jersey Institute of Technology munkatársa) és kollégái vettek górcső alá.

Az értékes burmitok a Hukawng-völgyben elterülő, mintegy 305 méter magas Noije Bum domb környékéről valók. A mára megkövesedett gyantákba ragadt apróságok kilétét többek között fénymikroszkóppal és mikro-CT-felvételek segítségével igyekeztek meghatározni, s mint utóbb kiderült, egy, a tudomány számára addig ismeretlen faj példányaival álltak szemben. A Linguamyrmex vladi néven kerültek leírásra, ihletőjük pedig nem volt más, mint III. Vlad, a rettegett havasalföldi fejedelem, akit gyakran Drakula gróffal szokás összefüggésbe hozni. De van-e különösebb oka a kutatók felettébb szokatlan névválasztásának?

image_5219_2-linguamyrmex-vladi.jpg

Közeli felvételek a Linguamyrmex vladi néhány példányáról (fénykép: Barden és társai)

Az egyik zárvány a néhai dolgozók zsákmányszerző technikáját örökíthette meg, ami túlzás nélkül beleillhetne egy horrorfilm forgatókönyvébe. Fejpajzsuk (clypeus) lapátszerű függelékeiről hosszabb érzékelők lógtak le, és ha potenciális prédához értek, azonnal működésbe hozhatták az ősi hangyák legfélelmetesebb fegyverét: a csak függőleges irányba mozgatható, kampószerű szájszervet, mely pillanatok alatt a szerencsétlenül járt áldozatok puha húsába fúródhatott. A támadást követően az elejtett állatok hemolimfáját szívhatták ki – ez az ízeltlábúak nyílt keringési rendszerében áramló folyadék, ami a gerincesek véréhez hasonlóan alkalmas lehet a tápanyagok vagy a légzési gázok szállítására.

image_5219_3-linguamyrmex-vladi.jpg

Linguamyrmex vladi -dolgozó épp egy kövér bogárlárvát zsákmányol (fénykép: Barden és társai)

 A nagy felbontású felvételek és más elemzések ugyanakkor egy még meghökkentőbb fejleményre is felhívták a paleontológusok figyelmét: a Linguamyrmex vladi egyedei fejpajzsi függelékeiket és módosult szájszervük hegyeit az áldozatokból kinyert ásványi anyagok felhasználásával erősítették. Hangozzék bármilyen furának, a szakértők elmondása alapján ez ma sem ismeretlen jelenség az ízeltlábúak világában, hiszen néhányan közülük a táplálékukból hozzájutott kalciummal, mangánnal, cinkkel vagy épp vassal keményítik meg a gyakori használatnak kitett szerveiket, így például a rágókat vagy a tojócsövet.

image_5219_1-linguamyrmex-vladi.jpg

Fotomikrográf a Linguamyrmex vladi különös szájszervéről (fénykép: Barden és társai)

 A Linguamyrmex vladi a késő krétában, hozzávetőlegesen 98 millió évvel ezelőtt élt. Nem tekinthető a ma élő hangyák elődeinek, csupán rokoni kapcsolat áll fenn közöttük – a hangyák családján (Formicidae) belül a Haidomyrmecini törzs legújabb képviselője, mely immár négy genus hat faját foglalja magában. Leszármazottaikról nincs tudomásunk, jelenlegi álláspontunk szerint a kréta végén vagy a paleocén alatt haltak ki.

***

A szöveg forrásai:

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr3613121976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.