Pandákkal rokon medve kövületeit találták meg hazánkban
2017. október 29. írta: Fejes Valentin

Pandákkal rokon medve kövületeit találták meg hazánkban

A ragadozó létére leginkább növényi koszton élő óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) napjaink egyik legnépszerűbb állata, a veszélyeztetett fajok ikonikussá vált alakja. A medvefélék családján (Ursidae) belül elhelyezkedő Ailuropodinae alcsoport egyetlen fennmaradt tagja, aminek eredetéről manapság sincs teljes egyetértés. A közel 750 ezer éve élt  Ailuropoda baconi fogai ázsiai barlangokból kerültek elő, az Ailuropoda microta koponyája pedig legalább kétmillió éves. A később leírt fosszíliák ezekkel ellentétben európai gyökereket sejtetnek: néhány tudós a Kretzoiarctos beatrixot tekinti az óriáspanda legkorábbi felmenőjének, melynek megkövesedett maradványaira Spanyolország területén bukkantak rá mintegy 11,6 millió éves rétegekben. Friss fejlemények ugyancsak az öreg kontinensről való származás elméletét támaszthatják alá – a nyomok ezúttal Magyarországra vezettek.

David Begun, a kanadai University of Toronto munkatársa Rudabánya mellett, egy orrszarvú lapockája alá szorulva talált meg több fogat és állkapocstöredéket, ezek valaha egy példányhoz tartozhattak. A paleoantropológusban már első ránézésre megszületett egy halvány sejtés azok egykori tulajdonosával kapcsolatban, de a bizonyosság kedvéért mások véleményét is kikérte, mielőtt elhatározta volna magát. Louis de Bonis (University of Poitiers, Franciaország) és Juan Abella (State University Santa Elena Peninsula, Ecuador) nyújtottak számára segítséget a felismerésben, az esetről együttműködésük révén készült el a tudományos dolgozat. Tanulmányuk a kéthavonta frissülő Geobios szaklapban kapott megjelenést.

miomaci_5.jpg

miomaci_6.jpg

A Miomaci pannonicum kövületei (fényképek: Louis de Bonis és társai)

A Miomaci pannonicum a késő miocén alatt, hozzávetőlegesen 10 millió évvel ezelőtt népesítette be a vidéket többek között a lelőhelyet világszerte ismertté tevő Rudapithecus hungaricus emberszabású majom társaságában. A fogak alakját és szerkezetét, valamint a zománc felületét vették szemügyre, majd az eredményeket összehasonlították öt jelenkori medvéével. Mint kiderült, táplálkozási szokásai modern rokonaiéhoz képest alig különbözhettek: a Pannon-tó mocsaras környékén falhatta a vizet kedvelő, partmenti perjeféléket. Russel Ciochon (University of Iowa) elmondása alapján a Miomaci pannonicum ugyan közel állhatott az óriáspandákhoz, mégsem kezelhető egyik közvetlen előjárójukként, fejlődési vonalaik minden bizonnyal a középső miocénban válhattak el egymástól. Kijelentését a fogazaton tett megfigyelésekre alapozza, mely állítása szerint kevésbé lehetett alkalmas az ellenállóbb növényi táplálék elfogyasztásához.

ruda1.jpg

Életkép a Pannon-tó mocsaras partjáról – az ágakon a Rudapithecus hungaricus két egyede gubbaszt (Veres László illusztrációja)

A klíma változásával, körülbelül 5 millió éve teljesen megváltoztak az életkörülmények – a hőmérséklet csökkenésével a buja szubtrópusi erdőségek lassacskán teljesen eltűntek, néhai lakói örökre letűntek vagy továbbálltak a túlélés érdekében. A pandák ezáltal szorulhattak ki az európai földrészről, utolsó képviselőik végül a mai Kína bambuszrengetegeiben találtak menedékre.

***

A szöveg forrásai:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paleotop.blog.hu/api/trackback/id/tr3813113166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.